"I hate you so much!" [PJM]

~Első~

Youmi egyáltalán nem aludt az éjjel, így mikor anyja betrappolt a szobájába, már rég fennt volt.

- Indulj suliba. Elfogsz késni! -  szólt rá a nő, mire a lány sóhajtott.

- De anya. Úgyis ez az utolsó napom itt,akkor most minek menjek be? Amúgy is lenne jobb dolgom.. - állt fel a lány, majd az anyja felé vette az irányt.

- Milyen dolgod lenne, kisasszony? -  tette karba kezeit Minjung.

- Tudod,arra gondoltam,hogy.. elmondhatnád hova is költözünk, és én körülnézek. -  csillant meg a lány szeme, mire az anyja arcára is mosoly kúszott.

- Jól van,rendben. De akkor együtt megyünk. -  mutatta fel mutatóujját, mire a lány megölelte.

Vártak még egy-két órát míg elindultak, hiszen úgy gondolták, felesleges lenne előbb indulni.

- Akkor,irány Szöul. -  jelentette ki Minjung.

- Szöul? Most.. te jó ég hova viszel.. - pislogott nagyokat Youmi.

Miután Youmi felébredt a kisebb sokkból, amit az új "otthona" helyszíne okozott, még utoljára visszanéztek a házukra, majd Minjung átkarolta lánya vállát, és útnak indultak.

- És anya,hogy is ismerkedtél meg ezzel a híres nevezetes fickóval? - kérdezte Youmi az anyját, az út felénél.

- Oh, életem legszebb pillanata volt, mikor megismerkedtem vele. Tudod, volt egy találkozó, amire én is megvoltam hívva és ott találkoztunk. Aztán elkezdtünk beszélgetni, és ott, abban a percben rájöttem. Ő nekem való. - mesélte a nő boldogan, mitől a lányának is kicsivel jobb kedve lett.

Fájt neki, hogy az apja halála után az anyja csak így seperc alatt talált magának valakit, de viszont örült neki, hogy boldog.

******

- Anya! Ott van egy büfés kocsi. - mutatott Youmi az előttük lévő kocsira. - Együnk már valamit. Egész nap semmi nem került a gyomrunkba. - húzta oda az anyját, aki csak nevetett.

Miközbe az ételüket fogyasztották, már rég Szöul utcáit járták. Igaz, kicsit lassan mentek, a sok bőrönd és táska miatt, de őket ez nem zavarta.

Minjung telefonja megszólalt, mire a nő mosolyogva felvette.

- ...Szia, drágám... Igen... persze.. megyünk.. puszi. - rakta vissza a készüléket a zsebébe, majd a lányára nézett.

- Mennünk kell? - kérdezte, mire a nő csak bólintott.

Jimin már vagy hatvanszor próbálta megkötni a nyakkendőjét, de az valahogy sosem sikerült neki.

- Add ide! Majd én megcsinálom. - vette ki a kezéből Youra a nyakkendőt.

Pár pillanat alatt megkötötte, mire az előtte álló fiú, egy csókot nyomott ajkaira.

- Köszi beb. - csókolta meg újra a lányt, de ezt a csengő megzavarta.

Jimin sóhajtott egyet, majd elvált barátnőjétől, majd kézen fogta, és lement vele az előszobába.

- Gyertek beljebb. - szólalt meg Jimin apja.

- Köszönjük. - hallatszott egy vékony női hang, mire a fiú kíváncsian mérte végig az ajtóban állókat.

Youmi eléggé zavarba volt, ezért az anyja után lépkedett. Óvatosan felemelte a fejét, majd körbe pillantott. Egy ötvenes éveiben járó férfit látott, mögötte pedig egy fiút, majd ahogy lejjebb vezette tekintetét,megakadt a szeme az összekulcsolt kezeken.
Halványan elmosolyodott, majd bemutatkozott.

- Üdv. A nevem Park Youmi. - hajolt meg a férfi előtt.

- Park Woosin vagyok. Ő pedig itt a fiam, Jimin,mellette pedig Youra, a barátnője. - mutatta be a mögötte állókat is.

A bemutatkozás után, jöhetett is a vacsora, ami igazán finomra sikeredett. A két felnőtt, egymással beszélgetett, míg Jimin és Youra csak némán figyelték a történéseket.

Youmi szinte már rosszul volt, annyira zavarban éreztem magát. Látva, hogy mindenki elvan a másikkal, újjait kezdte el tördelni az asztal alatt.

- Jimin. Beszélgess egy kicsit Youmival is, kérlek. - szólt fiának a férfi.

Jimin rávezette tekintetét a lányra, majd feltette az egyik legelső kérdést, ami eszébe jutott.

- Hétfőtől melyik suliba fogsz járni?

- Ami ehhez a legközelebb van. A nevét elfelejtettem de azt tudom, hogy az van hozzátok a legközelebb. - motyogta a lány.

- Egy suliba fogunk járni.

A fiú ennek nem igazán örült, hiszen akármennyire is látszott kedvesnek, egyáltalán nem volt az.
A lányokkal soha nem jött ki jól, ezért velük sokkal parasztabb volt, mint alapjáraton.

A vacsora végeztével, Woosin megmutatta Youminak a szobáját, majd párjával is elindult a közös szobájukba.

Jimin éppen feküdt be az ágyába, mikor Youra megszólalt.

- Nekem nem szimpi a csaj. Te hogy vagy vele? - fordult a fiú felé, aki épp feküdt be a lány mellé.

- Nemtudom. Mostoha hugicám lesz,tehát.. jah. - karolta át Youmi derekát.

Youmi miután elvégezte az esti rutinját, felvette a Pikachus pizsomáját, majd befeküdt az ágyba.

Boldog volt, hiszen az anyja is az volt.
Aztán.. minthogyha kicsit honvágya lett volna. Hirtelen hiányozni kezdett neki minden, ami a másik házba volt.

- Úgyérzem.. ma sem alszok valami sokat. -  susogta magának, majd a plafont kezdte bámulni.