Adrien naplója - | marichat fanfiction|

☆2

Adrien

Reggelek. Mindegyik ugyanolyan, legalábbis eddig olyan volt. A tegnap este eléggé nagy hatással volt rám, amit Plagg is észrevett rajtam. Miután felöltöztem, reggeliztem, fogat mostam és Natalie elmondta a mai programom a testőröm vitt suliba. A kocsiban ülve az utcán lévő embereket figyeltem, sok ismerős arcot pillantottam meg. Miután kiszálltam Ninoval szemben találtam magam meglepetésemre. Egy haveri kézfogás után beszélgettünk és közben az osztálytermünk felé vettük az irányt. A terembe érve Lila kért tőlem tanácsot egy pár dologgal kapcsolatban és délutánra meghívott magához:

-Nincs kedved délután lejönni hozzám? A szüleim elutaztak és nem lehetek otthon egyedül.
-Miért nem lehetsz otthon egyedül? -kérdeztem tőle. Számtalanszor csalódtam már benne, nem hiszek neki bármit is mond.
-Tudod van egy betegségem és..

A mondatot már nem tudta befejezni ugyanis Chloe érkezett meg.

-Már megint Adrien mellett vagy te kis fruska! Szállj le róla, Adrien az enyém!
-Chloe, ugye ezt te sem gondoltad komolyan?

És folytatták a vitát, de én semmit nem hallottam belőle. Marinette lépett be Alyával a terembe, a szívem kihagyott egy pár ütemet. Pár pillanat alatt minden visszajátszódott bennem, a tegnap történtekből. Mosolyogva integettem neki, és egy eléggé fura köszönést kaptam tőle vissza. Nem szoktam meg Marinettétől az egyszerű sziát, inkább a zavarbajövős dadogást vártam tőle.
Az órára nem igazán tudtam odafigyelni, nagyon sok kérdés merült fel bennem. Mi van ha megutált?, ha hallott valamit, ami miatt nem szeretne a barátom lenni?
A nap többi része ugyanígy telt. Nino és Chloe sokszor faggatott, hogy mégis mi a gond, de tagadtam mindent. Hiszen nem rájuk tartozik, és nagy részét amúgy sem mondhattam el nekik.
Suli után vívásra mentem, ahol szintén faggadtak. Az edzőm mellett, Kagami is felfigyelt arra, hogy nem vagyok a toppon, így szintén közeledni próbált felém:

-Adrien.. -arcomat megsimította és közeledni kezdett- bennem megbízhatsz.

Elképedve néztem Kagamira, nem tudtam hova tenni a viselkedését. Túlságosan közeledett felém, nekem ez túl gyors, így ahogy Chloét szoktam eltoltam magamtól egy kínos mosollyal:

-Nincs semmi bajom! Csupán nem keltem olyan jól.
-Biztos?
-Biztos. -ezzel ott hagytam.

Átöltöztem, majd a kocsihoz siettem mielőtt bárkivel is találkoznék. Senkihez és semmihez nem volt kedvem. Mielőtt viszont hazaértem volna a hírekben hallhattam, hogy újabb embert akumatizálták. Miután a házunkhoz értünk a testőrömmel a szobámba siettem, hogy minél hamarabb eltudjak szökni. Mielőtt kimondtam volna a varázs szavakat Plagg nyávogott egy kis sajtért, így étvágyát kielégítve felé dobtam egy camambert. Miután átváltoztam a botom villogott és ahogy a kijelzőt figyeltem egy üzenet jelent meg:

-Macska hol vagy már? Szükségem lenne a segítségedre! A szokott helynél várlak. -ezzel indultam is.

Odaérve Katicát pillantottam meg, aki fel-alá járkált. Miután észrevett kezdte is sorolni a tényeket:

- Biztos emlékszel Alyára. Az ő édesanyja lett akumatizálva! De miközben harcoltam vele sehol nem találtam azt a tárgyat, amit megszállt volna egy pillangó! Jelenleg Chloe édesapjának a hoteljében vannak, szóval siessünk! -és ezzel ott is hagyott.

A harc több órába telt, nem találtuk Katicával az összhangot. |Mint kiderült egy papírt szállt meg az akuma, amiben nem más mint egy elbocsájtás állt. Mint azt tudjuk Marlena Césaire szakács, és gondolom André Bourgeois a polgármester rúgta ki, viszont a részleteket nem tudom.| Miután Katica a pillangót elkapta és mindent visszaállított szokásos öklözésünk után gyorsan távozott. Annak ellenére, hogy sikerült legyőznünk Alya édesanyját biztos voltam abban, hogy Bogaramat valami bántja. Miközben ezen gondolkoztam eszembe jutott, hogy ma Marinettének sem volt jó kedve, viszont ha Katicát nem is, őt igazán felvidíthatnám. Mielőtt viszont az erkélyéhez indultam volna haza kellett mennem, ugyanis a csata elvette az energiámat, így Plaggnak szüksége volt ételre. Miután közölte velem, hogy ő pihenni akar és jót tenne nekem is a pihenés makacsul megtagadtam ezt az állítást és visszaváltoztam. A tetőkön ugrálva azon agyaltam, hogy mégis mit mondjak Marinettének. Miről beszélgessek vele, tegyem-e szóvá, hogy miért ilyen szomorú, stb..
Ám mikor odaértem nem is tudom elmondani mi fogadott. Marinette az asztalra borulva aludt. Feje és kezei alatt egy füzetet, ceruzát és radírt figyelhettem meg. Egyben elöntött a boldogság, hogy miattam ült ide ki és várt engem ki tudja mióta, de egyben dühös is voltam rá, hiszen ilyenkor este már hideg van és könnyen megfázhat. Ölembe kapva már a lépcsőjén lépkedtem lefele mikor felébredt:

-Jézusom! Macska! -kialtott fel, nem hittem volna, hogy ennyire rá fogom hozni a frászt.

Kezeim közül hamar kiugrott és kérdőre vont, hogy mégis mit csinálok és hogy gondoltam ezt. Még magamnak sem tudtam válaszolni, így csak egy kínos mosollyal reagáltam a kérdéseire. Egy pár perccel később viszont már azt vettem észre, hogy egy mély beszélgetésben vagyunk benne. Telt, múlt az idő és mi még mindig csak beszélgetünk. Beszélgettünk a gonoszokról, az iskoláról, az álmainkról. Már este 10 óra volt mikor eszembe jutott, hogy nem kéne itt lennem ilyen későn hiszen holnap iskola és nem lenne jó, ha miattam lenne fáradt:

-Uuuh, de szalad az idő. Lassan mennem kéne. -közöltem vele a tényt, bár szomorúan hiszen szívesen maradtam volna még.
-Engem nem zavarsz, ilyenkor még filmezni szoktam.
-Akkor miért nem nézünk egy filmet? -miután kimondtam egyből elszégyeltem magam, nem szabadott volna ilyen közvetlenül viselkednem vele, és az ahogyan meglepődött mégjobban megerősített abban, hogy elhamarkodott kérdés volt.

A következő pillanatban már csak annyit vettem észre, hogy igent mondott és rám szólt, hogy kapcsoljak be egy filmet addig, míg le megy nasiért. Egy vígjátékot kapcsoltam be, úgy gondoltam nem lenne jó estére horrort nézni, vagy ebben a szituációban romantikus filmen sírni. Miközben egymás mellett ültünk sokszor felnevettünk, vagy éppen vitatkoztunk egy adott jeleneten. Már a film végéhez közeledtünk mikor elkezdtem Marinettét nézni. Gyönyörködtem benne, hosszú perceken keresztül. Úgy éreztem eljött az idő, lépnem kellett. Ezzel megszólítottam és egymás szemeiben vesztünk el.

Sziasztok! Nem is tudom mit mondjak..készen álltok egy 18+-os részre?😅 Mint azt a címből is tudhatjátok ez egy Marichatas fanfiction, így számítsatok arra, hogy egy jó ideig Marinette távolságtartó lesz Adriennel! Ha tetszett csillagozzátok be, találkozunk a következő résznél!