Itt az a lány,
Aki egy nagy talány.
Várom mikor alszik végre,
Soha nem volt könnyű vére.
Barna a szeme,
És sok az esze.
Szeretem azt a lányt,
Igaz szerintem sose hányt.
Talán sose látott szépet,
De szerintem ő betépett.
Velem mindig szebb a világ,
Olyan akár egy szál virág.
Toka tesók vagyunk ezért,
A világon ez minden hova elért.
A vízben és együtt élünk,
Semmiben sem tér el éltünk.
Demkó Emma
