Rémálom lett. Ő odalépett hozzám és megcsókolt, teljes erejéből. Tetszett, de valahogy olyan furának tartottam, hogy ilyen hamar és vadul hiszen alig ismerjük egymást. Ekkor elhatároztam magamba, hogy ez nem helyes, akármennyire is jó a csókja, nem szabadna ebbe belemennem. Ellöktem magamtól. Jó erősen. Majd érezhető volt hogy mérges, nagyon mérges. Nem is mondott semmit. Csak nézett maga elé, én is így tettem, ekkor hatalmas pofont kaptam tőle. Hatalmasat. Úgy maradtam, meglepődtem nagyon. Fájt ugyan, de inkább elgondolkodtató volt, hogy hogyan mehettem bele a találkába. Nyilvánvaló hogy okkal kaptam pofont. Mégpedig az oka az volt hogy amikor el löktem magamtól, ezt mondtam egyenes a szemébe: -nem vagyok a szajhád, hogy így bánj velem! Nos, ezért kaphattam pofont.
Ekkor jó szorosan odalökött a falnak. És csak nézett engem. Én is őt. Mostmár kezdtem tőle félni, nagyon is. Könyörögtem neki hogy ne bántson, csak úgy karikáztak a szemei az idegességtől. Ekkor újból megcsókolt, csak az járt a fejemben hogy valahogyan el kell hagynom ennek a várnak a területét jó nagy ívben. Csakhogy menekülésre nem volt alkalmam. Szorított és csókolt. Itt-ott simogatott, de más nem volt. Majd végre hátralépett. Gondoltam magamba, ~végre, köszönöm Istenem! Nézett. Pofonok sorozatát osztotta. Oda lökött a falnak ismét. Ekkor már durvábban és kellemetlenebbül. Fájt. Majd újra rám mászott. És újra csók. Próbáltam szabadulni. Ekkor meglökött és a falnak köszönhetően leborultam a földre.
Bicskát húzott ki a farzsebéből. Majd odalépett és körbe kontúrozta a szám.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ekkor már a földön ülve, vérző fejjel ájulhatnékom volt. Véres számat ekkor megcsókolta. Vetkőzött. Vetkőztetett. Féltem hogy megerőszakol.
Ekkor jött az ötlet hogy mi lenne ha térdem betámasztva kibillenteném az egyensúlyából. Megtettem. Ekkor a kést ráfogtam és ordibáltam vele. Majd hátradobtam és ki rohantam a vár falai közül.
