Találkoztam vele. Bizony. Hiba,tudom. De hittem abba, hogy újból kezdheti tiszta lappal mindenki. Köszönt nekem mintha mi sem történt volna: -szia!! Én is neki: -szia!! Bevallom, féltem tőle. -hogy vagy? - kérdezte -jól... - válaszoltam (holott ez nem így volt) Beszélgettünk egy keveset, majd javasolta, hogy nézzünk be a laktanyába, mi újság odabent. Elhagyatott, ijesztő, hideg és rideg volt odabenn. Rossz érzés fogott el. De őt is. Ott a félelem uralkodik.
-Menjünk ki, és csináljunk valami mást! - kérleltem. -Maradjunk egy kicsit, nézzünk körül, gyere ide ne félj! - hangzott a válasza. Megfogta a kezem és körbe vezetett az épületben. Jó nagy épületek, ugyanis egész pontosan négy ehhez hasonló épület található ott.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Könnyen megszoktuk az épület hangulatát, így belefért a viccelődés is. Nevettünk, egyszerűen jól szórakoztunk. Köztudott hogy őrzik a négy épületet, kutya is, illetve katona is. Így húztunk egy határt, nehogy megbüntessenek. Hirtelen rosszul lettem. Ő jött és segített ahogy tudott. Szédültem, hányingerem volt, fájt a szívem. Próbált segíteni, de valahogy nem múlt a fájdalom. Kis idő elteltével múlásába kezdett. Falnak támaszkodtam és próbáltam magamat össze szedni. Ugyanakkor nem néztem a lábam mellé, és felborítottam egy hatalmas acél ajtót. Írnom se kell mekkora hangja volt. Hatalmasat zendült. És ekkor ő figyelmeztett, hogy: -csend! -... - csendbe maradtam. És egy kis idő múlva jöttek is a katonák, hatalmas fegyverekkel.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ráfogták a fegyvert! És itt kezdődött megint csak a rémálom.
