A fali óra ütemesen kattogott, nem úgy mint a toll. A tanár úr hangja tompa volt a diákok füleben. Boka Anna nem figyelt, érdekesebbnek találta a hajlongó lombkoronákat, a habos felhőket, sikitozó kicsiket. A kinti világ jobban foglalkoztatta mint a matek. Nem mintha nem érdekelte volna a matematika, értette, de nem szerette.
"Boka Anna tudna válaszolni a kérdésemre?" a mély férfihang kizökkentette a lányt, kettőt pislantott s hajába túrt. A tanárra nézett, a táblára, majd osztálytársaira s ismét a táblára, ahol egy szép terjedelmes egyenlet díszelgett.
"Nem lehet megoldani." válaszolta szárazon.
"Megköszönném ha figyelne az órámon" vetette oda a tanár, bár a lány már, nem figyelt.
Boka János áhitattal leste a professzor összes mozzanatat. Történelem volt az egyetemen, a kedvence. Nemecsek Ernő kisgyermekien feszengett a padban János mellett. Neki nem volt a kedvence. Kifejezetten unta. Dobogott, tollat kattogtatott, a könyvlapokat szív alakban középre hajtotta. Lába idegesen járt. Boka lepillantott a szőkere. Bal kezéből letette a radírt s lassan Ernő combjára csúsztatta. Hosszú ujjaival enyhén rámarkolt a kisebb lábára, aki azonnal felhagyott minden unalom elterelővel s megdermedt. Boka hüvelykujjával lassan köröket rajzolt a Nemecsek farmerján. Így már kibírta a történelmet.
Csele fel s alá sétálgatott. Ajkán s tenyerében vöröses félholdak éktelenkedted. Csónakos dudoraszva babralt a varrogeppel.
"Hagyjad má' abba az ingázást, mindjá' én hányom el magam, pedig oda se nézek!" s folytatta a dallamot.
"Nem fogom tudni beadni!" hümmögte Csele alig hallhatóan. "Elbaszom, kirúgnak s kész, ennyi volt. Nincs tovább. Egy csődtömeg vagyok. Egy hihetlen nagy rakás szar."
"Najó Szépfiú, elég az önszapulásból. Megoldottam a problémát, dolgozhatsz tovább." Csónakos feltápászkodott, gépzsíros kezeit nadrágjába törölte. Rossz szokás.
"Andris nekem ez nem fog menni. Ma van a határidő. Három darabot kértek s még csak kettő van kész." Csele háttal állt a másik fiúnak. "Kevesebb mint öt órám van befejezni az inget. Ráadásul egy inget. Nem fog menni, elbukok. Megint." Csele belecsípett saját alkarjába. Csúnya véraláfutás lett rajta.
"Hé, ebből elég, higgadj le." Csónakos odalépett a kisebbhez. Kezeit elhúzta egymástol s szemügyre vette. Kék kis véraláfutás lett a bal csuklájan, fölötte kifehéredtek a hegek. Cselének tökéletes bőre volt. Sima s feszes mint a márvány, viszont vékony s sápadt. Víz s lágy parfüm illata volt, ami keveredett Csónakos dezodorjával.
"Megtudod csinálni." búgta fülébe a szavakat Csónakos. A fiu beleborzongott "S nem vagy csődtömeg, tökéletes vagy, s az enyém." Andris lágy csókot lehelt a fiú rózsa ajkaira.
Geréb a negyedik szálat szívta épp. Valami új cucc volt, tegnap szerezte az Árpád. A Pásztorokkal befejezték az első rekesz sört. A tegláknál ültek a gimnáziumtól egy sarokra. Az élet nagy dolgait vitatták mikor egy éles füttyszó hasított a levegőbe. Egyszerre kapták oda fejüket. Egy magas, vállas gyerek volt, göndör haja kócosan lógott homlokába.
"Hát kiket látnak szemeim?" kiáltotta Áts Feri.
"Kiez az úriember aki szóba áll a pornéppel?" mosolygott Geréb. S mostmár négyen bagóztak a téglákon.
Kettő óra volt. Anna a gimnázium utáni sarkon fordult be. Geréb pont arra nézett.
"Anna!" ordította.
"Kinek szólsz?" bámult rá Dániel. Árpád is észrevette már.
"Minek hívod ide?" kérdzte.
"Kit?" kapta fel fejét Feri. Anna mosolyogva vette tudomásul hogy baratjának társasága van. Körbenézett az úton majd átszaladt hozzájuk. Geréb nyakába ugrott s úgy csókolta meg homlokát.
"Rég láttalak Fiúka!" nevetett a lány.
"Ez ki? " súgta Dániel a testvérének. "Anna" felelte röviden Árpád. "Ennek a haverját furösztöttük meg. Rohadék tacskó, megérdemelték a Pál utcaiak!"
"Mi köze van ennek a lánynak a Pál utcaiakhoz?" kérdezte Áts.
"Nem ismered meg?" húzta fel szemöldökét a nagyobbik Pásztor. "Ez a Boka húga."
Hát megint írok. Talán az előzőt befejezem... vagy nem. A lényeg hogy most ez egy AU, ráadásul Puf, szóval benne vagyok a témában. Remélem hogy tetszik. Észrevételek/tanácsok mehetnek kommentbe. <3
