"Jóreggelt!"
"Megint cigiztél?" Boka meg se fordult.
"Mi? Nem." a lány kihúzta az egyik széket Nemecsekkel szemben. Boka még mindig a pultnak támaszkodott, vállát fel húzta és fejét lehajtva tartotta.
"Hazudsz. Már megint az isten szerelmére hazudsz." János megfordult és azzal a lendülettel az asztalhoz vágott egy öngyújtót, egy érintetlen cigarettát, és néhány száradt dohánylevelet, ami Anna tegnapi bagójából esett ki.
"Te átkutattad a zsebeim?" felpattant a lány, holmijáért nyúlt. "Nem tudom elhinni hogy még mindig itt tartunk az istenit!"
"Boka, mondtam hogy ne."
"Ez nem a te dolgod Nemecsek."
"De nem is a tied bassza meg." üvöltött a bátyjára Anna. "Mit képzelsz mit csinálsz?"
"Az én feladatom hogy vigyázzak rád, de te sehogy se könnyíted meg nekem."
"Nem kell rám vigyázni."
"De. Kurvára kell és ezzel," mutatott az asztalon maradt gyújtóra "csak jobban bebizonyítod hogy kell." Boka nem szokott káromkodni, csak ha Annával vitatkozik. Bár már három éve él Ernő a Boka testvérekkel, még mindig nem tudott hozzá szokni az indulatos és dühös Jánoshoz.
"Úgy mondod mintha hébe-hóba te nem szívnál, mintha egy szent lennél." Anna már teljesen neki feszült bátyjának, perceken múlt hogy lendítse öklét is.
"János, Anna, kérlek." Anna oldalra kapta fejét, s egy pár, gyöngyöző, kék szemmel találta magát szemben. Minden vitájuk így végződik. Nemecsek amolyan békítő kettejük közt.
"Nem hiszem el hogy nem fogja fel." János idegesen járkált fel alá
"Kérlek, hagyd. Ennyitől nem lesz baja" a kis szőke kezét az előtte álló fiú derékára csúsztatta s szorosan magához húzta.
"Megyek, vissza adom ezt, ha már nem fogyaszthatom el."
"Amúgy is, kitől szerezted azt?" Boka a hálóból kiáltott húga után, majd halk neszezés után megjelent a szoba ajtóban. Derekán egy törölközővel.
"Ja, hogy most ezt?"
"Igen azt."
"Hát ez kifejezetten a te legjobb barátod adta."
"Csónakos?" húzta fel szemöldökét Boka. Haja csapzottan homlokába hulott.
"Kivételesen nem, Papuskám." a lány bekötötte másik cipőjét is.
"Akkor meg? Ki lenne az én 'legjobb barátom'"
"Oh, hát az a Dezső lenne, " Anna kilépett a bejárati ajtón, de a résen át meg hozza tette: "a Geréb."
"Hogy az a..." de már későn ugrott Boka, az ajtó becsukódott.
Ez ilyem rövidke, de mivel ma is ki akartam tenni valamit, így hát miért ne.
<3
