Csak néztem a káprázatos éjszakai eget,
Amikor a gravitációnak nyoma veszett.
Semmi sem tartott már itt a porban,
S társamat felismerni véltem a Holdban.
Fénye vezetett a tintafekete térben,
Segített, hogy a csillagokat elérjem,
A felhők fölé emelt súlytalan,
És én a Tejúton sétáltam gondtalan.
2019.11.04
YOU ARE READING
Non Omnis Moriar - 2016-
PoetryVerses lélekdarabok folyománya, egyre mélyebbre ásva. Nem csak emlékezve, hanem keresve s találva. Ebben a kötetben továbbra is verseim lesznek megtalálhatóak, tulajdonképpeni folytatása az Emlékezemnek. Kellemes időtöltést hozzá!
