I Don't Need Your Love [✓]

3.0

  Amikor beértem a parkba, már ott voltál. Egy lepedőn ültél, és térdeid fel voltak húzva. Melléd ültem, és megfogtam átfagyott kezeid. Te közelebb bújtál hozzám, és fejem a válladra hajtottam. A csillagok nézésében voltunk elmerülve. Nem beszéltünk, élveztük egymás társaságát.

- Tudod. - kezdtem. - Imádom nézni a csillagokat. Mindig az jut róla az eszembe, hogy a csillagok mindent látnak mindig. Minden borzalmat, vagy csodát ami a világon történik. Azt is látták, amikor mi először találkoztunk, azt is, amikor először jöttünk össze. Azt is, amikor szakítottunk, és azt is, ahogy magam győzködttem, hogy nem kellesz az életembe, és nem kell a szerelmed nekem. Szeretném hogy most megint szemtanúi legyenek annak, ahogy összejövünk, és ahogy életünk végéig együtt maradunk. Újra, az életünk végéig.

Te szembe fordultál velemy, én pedig reménykedve néztem rád. Rámmosolyogtál, mire közelebb hajoltam arcodhoz.

- Akkor most legyenek szemtanúi annak is, ahogy megcsókolsz, és megpecsételed a jövőnk. - suttogtad ajkaimra.

Én pedig közelebb hajoltam hozzád, és ajkainkat egybeforrasztva pecsételtem meg a jövőnk.