Kuro x Mahiru

Mi ez?

Kuro POV
"Mi ez?...Olyan furcsa..." Gondolkodtam  magamban. Mostanában egyre közelebb kerültem az évámhoz, és egyre inkább egy különös érzés uralkodik el rajtam. "Fárasztó..." Mondtam egy ásítás alatt és megindultam a konyhába ahol Mahiru volt. Ahogy a konyhába értem szólni akartam Mahirunak hogy éhes vagyok "Hé Mahiru-" valamiért megakadtam a mondonivalómba. Mi ez? Miért nem megy a beszéd? Megláttam Mahirut egy kis köténybe ahogyan éppen valamit főz. Csak bámulok. Mire Mahiru csak rám néz és egy kis aggódással kérdezi "Kuro, minden oké? A fejed cseresznye vörös. Nem vagy beteg, vagy hasonló?". Olyan furcsa, olyan jó hallani a hangját. Valamiért aranyos(?) az aggódása. "N-nem, minden oké..." Miért dadogok?! Mindegy. El kell felejtenem. Mahiru megint megszólal "Amúgy mit szerettél volna mondani?" Kérdezi nagy mosollyal a száján. Olyan jó. "Csak éhes vagyok..." vállaszolom halkan ahogy megfordulok és az irányt a nappaliba veszem.

Mahiru POV
Kuro kicsit érdekesen viselkedik. De most más bajom is van. Ahelyett hogy kicsit segítene nekem csak beballag a TV-hez. Hallom ahogy megint nyitogatja a szekrény a konzoljai után keresve. Kicsi ördögi vigyorral mondom neki "Mit keresel? Csak nem a konzolokat? Eldugtam őket~" mire ő csak vissza kérdez "Miért?..." szokásos lusta hangján beszél. Mivel kicsit jó kedvem van arra golndoltam kicsit szórakozom vele "Hát, keresd meg~". "MAHIRU HOVA DUGTAD EL?!" Kiabál vissza, söt majdnem ordítva. Ezen kicsit meglepődök, hisz mindig halk és nyugodt. Nem vállaszolok hanem csak sokkoltan állok erős hangja hallatán. Erre ő a földre nyom egy pillantás alatt. "Mond meg~ hova dugtad el őket~" Suttogja enyhénnvonzó hangon a fülembe amire a vörös legsötétebb árnyalatára fordul a fejem és teljesen fel forrósodik a fülem. "A-a szo-szobámba a szekrényen vannak...". És ő el indul a szobámba.

Kuro POV
Miért csináltam ezt?! Hülye! Mindegy, szépen lassan bementem Mahiru szobájába a konzoljaimért. Amikor vissza fordulok észre veszem Mahirut aki pirulva áll az ajtóban és engem figyel. "Mahiru, figyelj, sajnálom az előbbit..." Kértem bocsánatot azért amit csináltam, biztos nagyon nem tetszett neki. "Semmi baj, Kuro..." Közölte velem kicsit kuncogva. Min nevet? De nem számít, hisz olyan édes. Szépen elslisszantam mellette és össze szereltem magamnak a (készüléknév xd)-t hogy játszhassak estig.
Kb már 2 órája játszom amikor meghallok valamit Mahiru szobája felől és...

Okay guys, ez az első ilyesmi könyvem és nem igazán értek ezekhez de remélem meg teszi♡
Regicsi♡