A fekete köd, ami súlyosan telepedett a fehér tájra, most mozdíthatatlan kőfalként lebeg. Az üres utcákon emberek ezrei rohannak az idő mellett. Az égre száll a madár, egy hal elúszik mellette, mi meg csak felhőkön ülve nézzük őket. Vakon látunk, némán kiabálunk és nem hallunk a csendben. Tudósok vizsgálják a múltat és a jövőt, de ki figyel a mára? A "mostra", erre a pillanatra, amikor a köd felszáll, a szemek lecsukódnak, a hangok elhalnak és a feje tetejére áll a világ? Nem létezhet a minden a semmi nélkül és a rend sem a káosz nélkül. De ha ezek egyszer nem lesznek, mi marad?
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Pszichoanalízis
ДуховныеArra kérlek, hogy ne gondolj semmire. Ugye, hogy nem megy? De mi lenne, ha most azt mondanám, hogy gondolj a semmire?
