Miután Elrabolt

Találkozás VELE

-Amy szemszöge:-

Egy szép szombati reggelen az ébresztőóra hangjára keltem fel, majd mentem le reggelizni. Mivel egyedül élek  nincs nagyon társaságom, nagy ritkán a szüleim eljönnek hozzám megnézni, hogy élek e egyáltalán, nem gyújtottam e fel a konyhát, a retek nem e eszi el a nyakamat...csak a szokásos, barátaim meg...nem nagyon vannak...őszintén.....nincsenek is barátaim.

Mivel nem nagyon van kedvem péksütit enni, gondoltam csinálok valami nagyon alap kaját, mivel...ISZONYATOSAN béna vagyok a konyhában, így a választásom a rántottára esett.

Mikor kész lett a finom étek leültem az asztalhoz majd bekapcsoltam a kedvenc animémet és...néztem.

-Egy reggelivel később-

Nah, reggeli pipa. Most el kéne menni fürdeni, meg nézni valami ruhát. A válaszom egy fekete bő pólóra és egy szintén fekete farmerre esett, bevittem a kiválasztott ruhadarabokat, egy pár papucsot és törülközőt, majd bekapcsoltam valami jó kis rock számot, levettem a ruháim, felcsatoltam a hajam és ugrás a tus alá.

Mikor végeztem felöltöztem, kifésültem a hajam. Mivel már késő délután volt úgy gondoltam ideje megcsinálni a hétvégére kiadott házit. Őszintén....baromira nincs kedvem...ha meg nem csinálom meg jönnek a rossz jegyek, majd anyámék kiporollják a seggem, majd mehetek vissza hozzájuk...hát...kössz nem.Szóval ja, felmentem és elkezdtem a lehetetlent.

Mikor mindennel végeztem már sötét volt. Feláltam az íróasztaltól és az ablakhoz mentem. Egy kicsit...hogy is mondjam...MEGIJEDTEM BASSZUS, kezdjük ott, hogy egy sűrű, több 1000 hektáros erdő mellett élek, az utcában lakunk hárman: én, Piri néni a hatvanas éveiben járó nénike, meg egy kőbunkó üzletember aki max három hetente egyszer van itt, az egész utcában EGY lámpa van az a lámpa alatt is most kit látok? Slendermant bakker...megőrültem? mégjobban? Bár ha most belegondolok mikor kisebb voltam sokszor láttam, bár mindenki azt mondta őrültség és gyermeki fantázia én elhittem, hogy figyel engem. Majd mikor már a szüleim veszekedtek velem, hogy hagyam abba azt, hogy egy hófehér, öltönyös, csápos, ARCNÉLKÜLI úriember figyel engem elkezdtem nem hinni benne. Azóta nem láttam. Mikor visszatértem álomországból az ablakra pillantottam deeee Csápos már nem volt ott. Hát Amy mit hittél?

Megfordultam és...IGEN hát persze, hogy a Pofátlan ott volt. Bámultam pár másodpercig, majd lassan elájultam.

Hali! Remélem eddig tetszik :) Hamarosan jönnek a további fejezetek! ~M.C.V~