Ablakomon keresztül beszűrődik a napfény, én pedig nehezen nyitom fel szempilláimat. Megdörgölöm a szemem és csak bámulom a plafont. Ahogy nézem a fehérre mázolt falat bevillannak a képek a tegnap estéről. Már amennyire emlékszem..
Tegnap kicsit többet ittam a kelleténél talán. Jó, lehet nem csak talán.
Mindenesetre kikecmergek az ágyamból és panel lakásunk fürdőszobájába megyek. Megnézem mennyire drasztikus a helyzet: Kócos haj, piros szem, elkenődött smink, éktelenkedő kék foltok. Már megint mit csináltam? Nem emlékszem, hogy verekedtem volna. Netán a metrón keveredtem összetűzésbe egy potenciális helyért? Rám vall.
A fürdő után a konyhába megyek, hogy igyak egy pohár vizet mert eszméletlenül ki vagyok tikkadva. De az említett helyiségben nem az vár amire számítottam.
Amint belépek anya kisírt szemeivel találom szembe magam. Dühös és csalódott. Látom rajta.
Már megint megnézte az e-naplót? Nem emlékszem, hogy kaptam volna még egy karót irodalomból.
Fél perc ami éveknek tűnik csak bámulunk egymásra miután megszólal:
-Tegnap mielőtt haza értél, kerestem a fiókodban egy papírt amire leírhatom a holnapi bevásárló listát- Kezdi halk, rekedt sírós hangján- De papírokon kívül találtam mást is- Folytatja és a szemembe néz.
Elképedek. És lefagyok. Csak azt ne mondja, hogy..
-Te bántod magad?- És helyben is vagyunk-
-Nem, dehogy honnan veszed ezt a sületlenséget?- Kérdezem teljes frusztrálsággal ugyanis tudom, hogy mit talált-
-Ne hazudj a szemembe!- Mostmár ideges, feláll az asztaltól és közelebb jön hozzám
Hátrálok pár lépést.
-Nem tudom mit rontottam el..
-Anya, én ne..
-Nem! Meg se szólalj! Menj vissza a szobádba és pakold össze a cuccod. Nem vagyok képes rád nézni sem- Ez volt a végszó. Elfordult tőlem és elővette wiskey-s poharat melyet csurig töltött, majd egyszerre le is húzta.
Elfintorodtam és elhagytam a konyhát.
A szobám helyett a folyosóra mentem, úgy ahogy voltam a tegnapi ruhámban kócosan, lefolyt sminkkel felkaptam a kabátommal együtt a cipőmet és bevágtam magam mögött az ajtót. Talán véglegesen
-2019.11.24.-
YOU ARE READING
Escape
RandomFekete magasszárú Conversem csak úgy csattog a vörös laminált padlón. Platina szőke, jelenleg mocskos hajam pedig csapzottan hullik arcomba, így ballagok végig a szinte teljesen kihalt várakozóban. Leülök és várom, hogy mondják a nevemet. De nevem h...
