Midoriya Izuku Boyfriend Preferences [Felfüggesztve]

❤️Amikor legelőször találkoztatok/Első benyomása rólad❤️

A legelsõ találkozásotok a gimnázium kezdetekor volt, hiszen mind a ketten sikeresen bekerültetek a U.A-be, ami már kiskorotok óta nagy álmotok volt, és aminek elérése érdekében hosszú éveken keresztül keményen tanultatok és edzettetek, hogy ha majd eljön a nap, amikor bizonyítanotok kell, ne valljatok kudarcot. Végül a kitartó munkátok meghozta a gyümölcsét, így egy szeptemberi napon meg is kezdhettétek a nagybetűs gimnáziumi életeteket. Hazugság lenne azt mondani, hogy nem izgultatok, viszont amíg Izukunak ott volt Katsuki, akit ismert, addig te egy szál magadban vágtál neki a hatalmas épület feltérképezésének, hiszen a barátaid közül senki sem jelentkezett hõstanoncnak, így senkit sem ismertél, akire esetleg támaszkodhattál volna. Szó szerint sokkolt az épület nagysága és elrendezése, de mivel már így is eléggé késésben voltál, ezért megpróbáltad magadban elnyomni a csodálkozás iránti vágyadat, hogy minél hamarabb megkereshesd azt az osztályt, ahová járni fogsz az elkövetkezendõ 4 évben. Számtalan lépcsõt megmásztál, számtalan teremnek az ajtaját elolvastad, de a 1.A osztály kiírását sehol sem találtad meg, ezért végül úgy döntöttél, hogy az elsõ szembe jövõ embert, aki egy kicsit is szimpatikus, leszólítod, azonban arra nem számítottál, hogy a tervedet valaki keresztül fogja húzni. Ugyanis a hatalmas embertömegen átverekedve magát, hirtelen feltűnt egy brokkolira emlékeztetõ, kócos hajkoronájú fiú, akinek sikerült a lehetetlen, viszont arra nem számított, hogy valaki a diáksereggel szemben kezdjen el sétálni, így hát azzal a hatalmas lendülettel, amivel haladni próbált, sikeresen fellökött téged, ami miatt azon nyomban elvesztetted az egyensúlyodat, és a földre zuhantál volna, ha a titokzatos fiúnak nem annyira kifejlettek a reflexei,hiszen amint megpillantotta, hogy fellökött, azon nyomban a derekad után nyúlt, ezzel megakadályozva, hogy halálra tapossanak téged. Egy külsõ szemlélõ számára eléggé furcsa látványt nyújthattatok, de titeket jelen pillanatban ez foglalkoztatott a legkevésbé. Természetesen amint sikerült a fiúnak újra egyenesbe rántania téged, kezedet szorítva elkezdett magának utat törni, ami néhány próbálkozás után sikerült is, így amikor végre nem kellett azon aggódnotok, hogy mások fellökhetnek titeket, a falnak támaszkodva lecsúsztatok a földre és megpróbáltátok magatokat egy kicsit lenyugtatni és kifújni, azonban azt egy kissé furcsáltad, hogy a veszély elmúlása ellenére a melletted ücsörgõ srác még mindig a kezedet fogja. Amint erre õ maga is rájött, fülig elpirulva, heves kapálózások közepedte arrébb húzódott és megpróbált tõled elnézést kérni az elmúlt egy percben történtekért. Ôszintén szólva hihetetlenül aranyosnak találtad, hogy a fiú vörös arccal próbálta meg kerülni veled a szemkontaktust, miközben a bocsánatodért esedezett, így miután ajkaidat elhagyta egy kisebb kuncogás, megnyugtattad a melletted ülõt affelõl, hogy egyáltalán nem haragszol rá, így végre õ maga is megnyugodhatott. Aztán hirtelen eszedbe jutott, hogy eredetileg mit is kerestél, és úgy gondoltad, hogy ha már így összehozott a sors ezzel a fiúval, akkor megpróbálod tõle megtudni, hogy hol van az elsõsök terme, azonban arra egy pillanatig sem mertél gondolni, hogy a nagy rohanás valójában azért volt, mert õ maga is pont ugyanazt az osztályt kereste, amit te. Így hát miután leporoltátok magatokat, a föld hajú, enyhén szeplõs arcú fiú felpattant addigi helyérõl, majd mosolyogva kinyújtotta feléd kezét azzal a szándékkal, hogy felsegítsen téged, amit azon nyomban el is fogadtál. A néhány perces utatok alatt, ami az osztályotokig vezetett, megtudtad, hogy a fiút Midoriya Izukunak hívják, és hogy azért jeletkezett a U.A-be, hogy a legnagyobb példaképének, All Might-nak a nyomdokaiba léphessen, és hogy egy szép napon majd õt is túlszárnyalja. Ahogyan hallgattad a melletted sétáló fiú álmait, és közben megfigyelted az elszántságtól ragyogó tekintetét, már akkor biztos voltál abban, hogy egy napon a kitartásával el fogja érni azt a célt, amit kitűzött maga elé. Valami miatt úgy érezted, hogy ez a brokkoli hajú, édes mosolyú fiú nagy hatással lesz az életedre, de azt magad sem tudtad megállapítani, hogy mégis melyik részére és milyen értelemben. Jelenleg csupán a szimpatikusság érzet fogalmazódott meg benned a másik fél iránt, ami miatt úgy érezted, hogy méginkább meg akarod ismerni õt, ezért te magad is elkezdtél nagy vonalakban a vágyaidról beszélni, amit Midoriya figyelmesen végig is hallgatott, majd miután mondandód végéhez értél, csupán annyit mondott neked, hogy szívbõl kívánja, hogy sikerüljön minden, amit elhatároztál magadban, és kissé félénken, valamint dadogva ugyan, de felajánlotta a saját segítségét is ehhez. Legelõször egy kissé furcsáltad, hogy annak ellenére, hogy még csak most ismertétek meg egymást, máris felajánl neked egy olyan dolgot, amit csak a barátok szoktak egymásnak, de egyszerűen képtelen lettél volna visszautasítani a közeledését, ezért egy kedves mosollyal az arcodon csupán egy bólintással válaszoltál neki, amitõl az arca egy halovány vöröses árnyalatot vett fel. Attól a naptól kezdve elválaszthatatlan barátokká váltatok. A suliban egymás mellett ültetek, gyakran szerveztetek közös programokat, gyakran átment hozzátok, ha valamelyikõtöknek korrepetálásra volt szüksége, és olyan is elég gyakran elõfordult, hogy a közös tanulás után marasztaltad, hogy ha szeretne, akkor nyugodtan aludjon ott nálatok,amit persze mindig örömmel elfogadott, azonban zavartságát soha nem tudta elõled eltitkolni, még akkor sem, ha már számtalan alkalommal maradt ott nálatok. Te ezt persze betudtad annak, hogy valószínűleg még nem volt soha barátnõje, és nem tudta, hogyan kezelje az ilyen helyzeteket, viszont azt egy percig sem sejtetted, hogy a folytonos elpirulása és a boldogságtól csillogó tekintetének kiváltó oka nem a lányok terén való tapasztalatlansága, hanem egyedül te magad vagy.
A legelsõ gondolata az volt, hogy aranyos és közvetlen vagy, hiszen ahelyett, hogy leordítottad volna a fejét az ügyetlensége miatt, inkább megpróbáltál vele szóba elegyedni, ami miatt rögtön szimpatikussá váltál számára. Ezen kívül hihetetlenül becsülte benned azt, hogy magához hasonlóan neked is ilyen merész álmaid vannak, amiknek eléréséhez már a legelsõ pillanatban meglátta benned a lehetõséget és a kellõ erõt. Na meg persze az a tény sem elhanyagolható, hogy már akkor sikerült rabul ejtened a szívét, amikor legelõször rápillantottál a hatalmas, életvidámságtól csillogó szemeiddel.