Megrémültem egy kicsit ezen mondatokat hallván de tovább beszélgettünk.
Én:
-De mégis mit akarsz?-kérdeztem gyanakvóan.
Kreg:
-Hát azt, hogy segíts nekem!
Én:
-De miben?
Kreg:
-Tudod én egy gyilkos vagyok és embereket kéne ölnöd nekem.
Én:
-De én nem akarok gyilkos lenni és börtömbe kerülni!
Kreg:
-De tudod mi lesz, ha nem segítesz! Tudod egyedül nehéz ezt csinálni.
Én:
-Rendben.
Kreg:
-Akkor holnap éjjfélben találkozunk a sikátorban...
Azzal eltávozott. Kissé beszartam, ezért a haveromhoz fordultam, Dávidhoz.
Én:
-Segíts, mert zsarolnak és nem tudom mi tévő legyek!
Elmondtam neki mindent. Dávid nem akart segíteni, ugyanis nagyon beparázott. Aztán próbáltunk aludni.
