Egy átlagos nap a sötétségbe.

A kezdet.

Kora reggel a srác fel kell és elkezd készülődni az iskolába. Kilépett az ajtón és egy fura érzés kapta el. Miközben sétált a buszmegállóba azt érezte, hogy követik. Folyton forgolódott és nézelődőt. A fiú beért az iskolába és találkozót a barátnőjével. A fiú nagyon ideges és frusztrált volt, amit a barátnője észre vett. A lány kérdezte, hogy mi történt és hogy mi a baj. De a fiú nem tudott rá válaszolni és csendben ölelte a lányt. Eltelt egy fél óra és becsengetek. Egymástól elbúcsúztak és elmentek az órákra és a lány még a fiú egyaránt szomorú voltak és alig várták hogy újra láthassák egymást. Az órák után még is beszéltek egy találkozót. Elmentek majd felmentek a lányhoz és elkezdtek nézni egy filmet mikozbe szorosan ölelték egymást. A fiú kezdett megnyugodni és egy kicsit ellazúlt. De elérkezett az este... Az égboltot befestette a vak sötétség és a hold világossága és a fiúnak haza kellett mennie. Ahogy haza felé sétált nézelődőt és forgolódott mivel megint érzett valamit és az a valami nem olyan jó volt. Ahogy egy részre ért a lámpák elsötétültek és vaksötétség lett. A fiú előkapta a telefont, hogy világítson. De lemerült a telefon és nem tudott semmivel világítani. Folytatta az utat haza felé nagyon lassan és nagyon idegesen és félve. Pár lépés után elkezdtek hangok megszólalni. Ez a bizonyos hang a nád volt a folyó mellett. A fiú nagyon kíváncsi volt, hogy mi követheti ezért elindult a nádas felé. Ahogy a nádhoz ért elkezdett beszélni; kérdezte, hogy ki az és mit akar. Nem kapott választ és elindult haza. Aztán egy kéz kinyult és megfogadta a vállát. A fiú össze fosta magát, próbált ellenkezni, de nem sikerült neki és a nádba rántotta a fiút az a bizonyos ember.

A fiú el ájult.....