A zsenge fűszálakat, erőszakos nehéz hótakaró nyomta el. A fák csupasz ágai az ég felé meredeztek, melyet szürke felhők lepték el. Fagyos kezeimre kesztyűt húztam, majd minden erőfeszítéssel kiléptem az ajtón. Arcomat jeges fuvallat támadta meg, fogaim egymásnak ütődtek a hidegség során. Reszketve futottam a suli elé a táskám lábamat ütögette. A járdát jégtakaró borította, ezáltal lassítva totyogtam tovább. Szemet a hideg szél csípte, számat a sálammal eltakartam. Kezeimet kabátom zsebébe mélyesztettem remélve, hogy az ujjaim legalább nem fagynak le. Boldogan suhantam be az iskola ajtaján, így megszabadulva a kegyetlen időjárástól.
Mosolyogva léptem be az osztályteremben, melyben csend honolt. Elszörnyedve láttam, hogy mindenki engem néz, a tanár már szemét rám se vetve intett, hogy üljek le. Helyet foglalva vettem elő füzetem, rögtön neki kezdve is az írásnak. Lábamat keresztbe vetve sóhajtottam és elkezdtem másolni barátnőmről az eddig írt két oldalas munkáját. Sunyi kis mosolyt küldött felém, miközben lapozott még egyet, ezáltal feltűnt még két oldal. Elszörnyedve kezdtem bele a fájdalmas görccsel járuló írásba. Kapartam, mint az őrült, nem foglalkozva, hogy a tanár egy ideje engem szólongat.
-Sarah itt a késéseid által felszólításod, szertetel várunk a külön elzáráson!- ledobva egy papírt, el is menekült előlem, gondoltam, hogy pont rám nem fog öt percet szánni, hogy végig hallgassa késésem okát. Becsuktam a füzetem, most pont nem a másolás érdekelt a legjobban.
-Lefénymásolom majd!-suttogta fülembe barátnőm, majd eltéve füzetét indultunk tovább a másik teremben. - De mesélj ma mi miatt késtél!? -szemei ha havas tájat kémlelték, próbált rám is figyelni de túl lefoglalta a kopár, havas táj. Mindenki vidáman köszöntött minket, mi meg mosolyogva ültünk hátra, elhelyezkedve megszokott, közkedvelt helyünkre.
A matektanár árgus szemmel lépett az osztályba, egy bizonyos személyt keresett. Sarah tudta, sőt mindenki tudta, hogy egy bizonyos személyt keresett. Mindenki őt várta napok óta de Jason elő nem került.
Mielőtt elkezdenénk, az órát szeretném, ha mindenki eltenné a felszerelését és Larion nyomozónak és társaiknak válaszolna kérdéseikre!- félre lépve, hat magas, izmos testű férfi lépett be a terembe, utánuk tötyögve lépett be az alacsony alkatú, szemérves igazgató. Szememet az első magas, jóképű férfin legelgettem, de észrevettem, hogy nem csak én vagyok ezzel. Névsorban hallattunk, miközben a táblára felírt egyenleteket oldottuk meg. Fejemben a névsort futottam át több ezerszer, mi végre én következtem. Lassan indultam Larion nyomozó felé, a pad széleit végig suhintva, figyeltem férfi osztálytársaim reakciókat. Féltékeny pillantásokat kapott Lairon, de a női szemek is rajtunk voltak, ahogy Larion derekamat megérintve vezetett ki a folyosóra.
