Vigyél Haza

A nyár szele - part 1

Lassan 4 hónapja hogy eme csodás étterembe dolgozok. Lassan május és változik a nyitva tartásunk. Éjfélig itt kell lennem. Nem ismerek még mindig senkit. Nincsenek kialakult kapcsolataim se. Csak bejárok nézem ahogy tellik az idő, várom hogy újra haza essek és jöhetek vissza. Ebből áll az életem. Rendszeresen reggel vagy napközbe szoktam dolgozni ez most változni fog, nem tudom hogy jó vagy rossz irányba. Félek. Az aktuális vezető behívott magához. Nem értettem mi lehet. Elmagyarázta hogy zárni fogok. Mondtam jó, hisz nekem úgy mindegy milyen műszakba vagyok csak jussak haza. Más nem fontos. Megoldják ezt is.
Teltek a napok mindig mással, de este voltam. Aztán egy időután lett céges kocsi. Új gyors és megjelent Ő is. Ő aki megváltoztatta az életem. Először nem tulajdonítottam neki jelentőséget hisz csak egy vezető. Bencének hívták, magas barna hajú, barna szemű, halk, csendes természetű. Sose láttam még ilyen embert. Egyszerűen elbűvölt ahogy mindent higadtan nyugodt hangnemben tudott kezelni. Velem is ilyen volt.
Este 7-et ütött az óra szokásos drive részen voltam. Csokit ettem mint mindig.
- Kérhetek? - kérdezte a szokásos halk nyugodt hangnemében.
- Persze - nyujtom felé a csokim amit már félig megettem - Ezt eszem egésznap. - feleltem, majd tört egy kockát.
- Nem is látszik - mért végig engem.
Erre kérdően nézek rá.
- Csak bókoltam. - nézett félre és hagyott ott az éppen érkező autómmal.
Itt kezdtem el megérteni a dolgokat. Lehet hogy ő más. Csak néztem ahogy odébb libben a fehér ingjében.
~~~
Teltek a napok. Egymást követték az esték. Elkezdtem figyelni rá miket tesz. Figyelt ő is engem. Törődött velem. Egy nyári meleg napon vitt haza ketten voltunk a kocsiba. Valami indie zenét tettbe az ablakom teljesen lehúzva, könyökömmel támaszkodva az ajtónak nézelődtem. Fáradt voltam hosszú volt a mai nap. Egyszer csak annyit éreztem hogy a kezét a combomra teszi. Hirtelen felnéztem rá. Mint aki épp jól leakarja hordani.
- Bocsi - válaszolta kicsit zavartan. Én kapkodtam a fejem a keze és közte. Majd elvette onnan és sebességet váltott.
- Ez mi volt? - kérdeztem tőle hevesen.
- Véletlen volt bocsi - nevetett. Próbálta poénnak beállítani a dolgot.
Elmosolyodtam rajta. Gondoltam csak véletlen megcsúszott a keze és eltévesztette a váltót. Persze.
Rálépett a gázra és a 120 km/h- kezdtük súrolni. Felhúztam az ablakom és nézelődtem tovább. Nem tudtam hova rakni a dolgot.