Vigyél Haza

Fontosabb lettél - part 2

Elnem akartam hinni a ma estét. Hozzám ért. Ráadásul ott ahol nem engedem senkinek se. Fusztrált a dolog. Zavar mit akarhat. Miért nem képes beszélni velem. Forgólodok. Nem bírok aludni. Hajnali 4 van. Mindjárt kelek és mehetek vissza. Bent lesz ő is. Kevés barátom van. Viszont ők este is fent vannak legyen bármi baj elérem őket.

-

Petra figyelj beszélnünk kell - irtam rá segítség gyanánt. Petra egy kollégám ismeri őt és velem is nagyon jóba van. Szőke vékony magas lány. Mindenki szereti.
- Szia, mi a baj? - irt vissza szinte azonnal ilyen késői órákban
- Hát. Hogy is mondjam. Van egy ember akit te is ismersz. Olyat tett amit nem kellett volna és barátnője is van. - próbáltam célozni neki kiről is lesz szó.
- Mit tett veled és ki? - kérdezte nyersen.
- Hát Bence haza felé. Amikor haza hozott "véletlen" megfogta a combom. Aztán próbálta oldani a kínos helyzetet.
- ... Megölöm. Miért nem förmedtél rá azonnal?
- Nem tudtam hirtelen mit tenni.

Teltek a napok és nem találkoztam vele. Jobban is éreztem magam így de fusztrált a dolog. Nagyon is. Petrával nem találkoztam azóta bent vagy ha igen akkor is 10 percre maximum. Amikor egymást váltottuk. Aztán eljött az újabb este. Vele voltam megint. Normálisan viselkedett bár letört volt. Valami történt. Valami amit nem akar kimutati nekem se másnak. De én látom rajta.

Az órák teltek lassan nagyon lassan. Kint szakad az eső. Néztem az ablakon ahogy kopog a betonon. Fújt a szél. Ahhoz képest hogy nyár eleje van eléggé hideg volt. Egyszer csak belenéztem az ablakba és megláttam visszatükröződni Őt. Megfordultam és kérdően néztem rá. Ő csak mosolygott. Szürreális volt az egész. Mindenki beszélgetet körölöttünk. Mi csak egymást néztük. Bennem valami félelem és boldogság érzete keveredve elkezdett kialakulni. Nem éreztem magam jól ebbe a helyzetben meg akartam valahogy szakítani a szemkontaktust. Ez ment pár percig fel se tűnt. Aztán jött egy autó és ott hagyott.