Rea naplója
2819.07.13 Éppen a vizsgálatról értünk haza, amikor is megláttam, hogy a szobámba jobban szét van dobálva minden holmim, mint ahogy hagytam. Kiüvöltöttem az öcsémnek, hogy mit képzel magáról, hogy már megint szét rámolt.Viszont meglepetésemre nem az öcsém hanem három katona lépett be az ajtómon és fogták rám a fegyvert. Az egyik egy bőröndöt dobott elém, majd mondta, hogy pakoljak össze. -Tíz perced van!
2819.07.14 Tizenkét emberrel és az öcsémmel együtt nyomorogtam egy sötét furgon rakterében. Szüleinktől elválasztottak minket, így nem tudva egymásról semmit.
2819.07.15. 10:23 Kiráncigálták, majd egyenesen fejbe lőtték......
2819.08.23. Hiányzik.... Bórzasztóan hiányzik.....
2819.08.30. Csatlakoztam a helyi ellenálláshoz... Nem vagyok vele teljesen tisztába, hogy jó ötlet, volt-e ez az egész...
2819.09.22. Minimális áttörést sikerült elérnünk az ellenállással... Sok hozzánk hasonló vesztette életét csupán pár méterért....
2819.09.29. Elváltam a csoportomtól.... Éhes voltam.... Rettegtem mi lesz ha rám találnak az emberek.....
Félelmemen felülkerekedett az éhségem... Betörtem egy katonai táborba ahol észrevett egy férfi....
2820.01.02. Ma valami nagyot fogunk végrehajtani.... Valamit amit az egész világ emlegetni fog....
2820.01.25. Az egész világ a mi vereségünkön röhög... Hála a jó istennek megtudtam menekülni... elrejtőztem a külvilágtól... Szökésben vagyok....
