I drifted through the universe just to lay beside you [ BTS - Nammin fordítás]

2. Rész - Supermen-t játszani

- Hobi-hyung, nem láttad a hátizsákom? - kérdezte Taehyung, miközben vámpír sebességgel száguldozott végig a házon, megemelve a kanapékat és az asztalokat a táskáját keresve.

Ez volt az első tanítási nap és - láthatóan - Taehyung nem állt készen.

- Nem emlékszel, hogy hol hagytad? - kérdezte Hobi.

- Ha tudnám, szerinted kérném a segítséged?

Hoseok rámordult Taehyung-ra, aki csak sóhajtott, mintha csak ő lenne a sértett fél.

- Senki sem szeret ebben a házban. - mondta.

- Fel a fejjel. - dobta Namjoon a dongsaeng-je felé, annak Gucci táskáját. Bár háttal volt, Tae villámsebességgel fordult meg és kapta el kecsesen a táskát.

- Namjoon-hyung! Kijavítom magam. Egy valaki szeret ebben a házban.

- A Gucci termékek iránti megszállotságod egyre egészsételenebb, szerintem meg kéne nézettesd magad. - mondta Yoongi szárazon.

- Na jó, mindenki kész az indulásra? - tapsolt Jin, hogy mindenki figyelmét magára vonja. - Mind tudatában vagyunk annak, hogy mik a magatartási szabályok, de újra elismétlem a legfontosabbat. Ne veszítsétek el az irányítást órák alatt! Ha túlterhelté váltok az emberek vagy a vér illata miatt, azonnal tünjetek ki onnan. Ne tegyük tönkre mindannyiunk számára.

- Ettől ponttól, ha az élőhalott életetekben képtelenek vagytok néhány órát eltölteni vérzsákokkal egy teremben, nem érdemlitek meg, hogy ebbe a szövetségbe tartozzatok. - folytatta Yoongi.

- Ez egy kicsit durva volt, Yoongi. - mondta Jin, fenyítően nézve rá.

- De igaz.

- Nem vagyunk már újszülöttek, hyung. Ne aggódj. - mosolygott szélesen Hoseok. - Menjünk és szívjunk magunkba mégtöbb tudást!

- Te csak a táncszakon vagy, nem? Hogy akarsz így okosabb lenni? - kérdezte Taehyung, amiért egy kemény segberugást kapott.

_______________________________________

Namjoon folyamatosan elkalandozott és annak ellenére, hogy a második órája találó volt szakjához és érdekfeszítő volt, az agya valami - vagy inkább valaki - másra fókuszált. Jimin-re. Az ő elátkozott lelkének másik felére. Vámpíroknak megadatott az egész örökkévalóság, hogy megtalálják párjukat. És mikor ez megtörtént végre teljesnek érezhették magukat. Elég bonyolult érzelem volt ez ahhoz, hogy le lehessen írni, de Namjoon megkérdezte Jin-t és Yoongi-t erről, megpróbálva kielégíteni végtelen kíváncsiságát.

- Mikor rátaláltam Yoongi-ra... Egy olyasfajta békét éreztem a lelkemben, amelyet még soha. Éppen töltöttem a 700-at. Hét évszázadot jártam a világot végtelenül mindenféle igazi cél nélkül. Yoongi megadott mindent, ami hiányzott, sőt olyan dolgokat is, amikről nem is tudtam, hogy hiányoznak belőlem. Hirtelen már nem kóboroltam helyről-helyre céltalanul. Végre úgy éreztem, hogy élek. Vagyis hát élőhalottként. - mesélte Jin.
Yoongi válasza rövid volt, de nagyon megható.

- Ő az otthonom.

Namjoon nem érzett ilyen érzéseket, mikor meglátta Jimin-t, de ez azért lehetett, mert a találkozásuk körülménye közelébe sem került az ideálisnak.

Azt kívánta, hogy bárcsak lenne bármiféle jegyzetfüzete vagy könyve, amiben utána nézhetne ennek az egésznek, mert eddig mindig az ősi könyvekre támaszkodott. Rengeteg ilyen könyvet és iratot átnézett már, hogy választ találjon a benne égő kérdésekre. De tudta, hogy nincs senki olyan, aki tanácsot tudna neki adni ebben. Mindig is egy abnormális ember volt és most egy abnormális vámpír, hiszen beleszeretett egy emberbe.