Heaven-Befejezett

2.

Fényt láttam . Aztán eszembe jutott a tegnap . Megborzongtam. Majd elöntött a fájdalom . Hangokat hallotam egy érzelem mentes unalmas hangot és egy aggódóan csengő édes hangott amit tegnap.
-Kérem doktor úr ! Én hoztam be! Tudnom kell hogy van!
-Családtag?
-Nem de az anyja meghalt az apja pedig már 2 éve eltűnt !! Testvére mén nincs! Kérem! Fontos hogy beszéljek vele!
-Rendben kap 20'percet!
-Köszönöm!
Lépéseket hallotam és úgy állapîtottam meg hogy valaki jonn felém.
És felém hajolt egy arc. A kék szemeiben elvesztem és olyan közel volt hogy akár meg is csókólhattam volna azt a gyönyörű száját. Tényleg milyen szép szája van. De a gondolataimból kizökentett gyönyöröm forrása.
-Na hogy vagy?
-Öhhm mi?
-Jobban vagy?
-Fáj mindenem.-mondtam az igazat az idegennek.
-Istenem annyira sajnálom ! Az öccsének egy fasz. Nem érdemled meg ! Hiszen... . Itt elakadt a szava és csak bámult ràm.
-Hiszen mi?-kérdeztem.
-Semmi.-arcán kisebb pir jelent meg.
Eltört az ujjad. És nagyon sok vért vesztettél.
-Haltam volna meg.
-Micsoda?!-horkant fel.
Hogy mondhatsz ilyet!
-Haver melegnek hisznek és mint
Látod megint megvertek.
-Megint -nézett rám döbbent arcal.
-Igen . A múltkor mondjuk nem ilyen durván.
-Hát mint kiderült az orvos azt mondta hogy nem lakhatsz egyedül mivel kiskorú vagy de a szüleid sehol szóval.. az orvos és a gyámügy hivatal azt mondta hogy 1 hónapig nálam laksz mivel ismerlek és nagykorú vagyok.
-Már bocs ki is vagy?
-Cody. Cody Parker.
Hát igen így telt el a hét többi fele most már Cody-t sem engedték be . Egyedül a kórházi ágyon pudingot zabál a fekszek és azt kívánom bárcsak meghalnék. Cody Parker 18 éves végzôs diák és kurva népszerű csak úgy bomlanak utána a csajok, jó fej meg rohadt helyes de nem meleg és a testvére Mason. Aki majdnem megölt . Hat igen . Holnap meghallok ha kiderül. Szóval viszlát világ és az életem bármennyire is nyomorult volt.