Felnőtt tartalom!*
Őt néztem az új barátnőjével. Tényleg őt néztem és nem úgy, mint eddig, nem úgy ahogy kellett volna. És ő nem tudta. Senki se tudhatta, hogy min jár az eszem. Elvégre is ő a bátyám és én vagyok az ő ártatlan, hívő, szófogadó kishúga a mi kis tökéletes vallásos családunkban. Nem tudom, hogy a dolgok miért változtak meg. Nem tudom, hogy miért szűnt meg az iránta érzett testvéri szeretetem, de megtörtént. Akárhányszor ránézek csak sóvárgok utána és elönt a vágy. Legszívesebben ordítanék, rosszul vagyok magamtól, felfordul a gyomrom a gondolattól, hánynom kell, meg akarok halni.
Ez az újonnan jött sóvárgás kikészített. Kétségbeesetten próbáltam megszabadulni ettől a vágytól. Ez tiltott, istentelen dolog és bűn. Rosszallóan néztem, ahogy az új barna hajú kis barátnője, a legszürkébb szemekkel, amit vala is láttam az ölében ül és szerelmesen csókolja és felfordult a gyomrom, mert azt kívántam, hogy bárcsak én ülnék ott. Könnyek szöktek a szemembe a féltékenységtől és az undortól. Undorodtam magamtól. Gyűlöltem magamat. Miért változtam meg? Azt akartam, hogy minden olyan legyen, mint azelőtt. Nem akartam érezni ezt a vágyat iránta. Miért nem múlik már el?
Elfordítottam a fejemet, mert nem akartam többet látni. Felálltam és a konyhába mentem, hogy eloltsam valamivel a szomjamat. Hallottam, ahogy koncog és a szememet forgattam miközben a konyhapulton könyökölve belekortyoltam a vízbe.
"Minden rendben, Sky?"Harry hangja riasztott fel a gondolataimból. Észre se vettem, hogy mikor jött be a konyhába.
"Igen Harry. Miért gondolod, hogy valami nincs rendben?" Próbáltam a lehető legjobban elfedni a bizonytalanságot a hangomban. Aggodalommal a szemében nézett rám.
"Kicsit zaklatottnak tűntél a nappaliban, szóval jöttem ellenőrizni téged." A kezét a vállamra tette. "Tudod, hogy itt vagyok neked, hogy segítek és megvégelek minden áron, igaz?"
De nem segíthetsz, Harry. Nem tudsz megvédeni magamtól, gondoltam. De csak fintorogva bólintottam és közelebb húzott magához és megölelt. Élvezettel szívtam be az illatát és azonnal a karjaiba olvadtam, azt akartam, hogy sose kelljen megválnom az érintésétől. De sajnos és ahogy ez várható volt elengedett és megpuszilta a homlokomat.
"Hazaviszem Samanthát. Elleszel addig egyedül, amíg a szüleink haza nem érnek vagy én vissza nem érek, igaz?" Kérdezte.
"Persze. 17 vagyok nem 12." Néztem rá és bántott, hogy úgy kezel mint egy gyereket. Azt akartam, hogy nőként nézzen rám, hogy úgy nézzen rám, mint aki méltó arra, hogy a társa legyen. Ez volt a gond; nem szabad Harrynek lehetséges társként néznie rám, úgy ahogy én nézek rá. Testvérek vagyunk. De én mégsem úgy tekintek rá.
Csak kuncogott és elment Samanthával, engem egyedül hagyva a gondolataimmal. Örültem, hogy Samantha nem tölti itt az éjszakát, nem hiszem, hogy el tudtam volna viselni, ahogy hallom hogy beleadnak apait-anyait, miközben én a másik szobában vagyok.
Harry nem volt vallásos. Nem hitt Istenben, annak ellenére sem, hogy apánk lelkész volt. Pedig apa olyan keményen próbálkozott, próbálta rávenni Harryt, hogy járjon templomba és legyen hívő, hogy megmenthesse a lelkét. Míg engem könnyű volt irányítani, engedelmes voltam. Minden vasárnap templomba jártam a szüleinkkel, tagja voltam a templomi kórusnak, önténtes munkát végeztem és minden este imádkoztam. A szüleink kis anygala voltam. Mostanáig. De ők még mindig azt gondolják, hogy egy angyal vagyok, mert elrejtem a szentségtelen vágyaimat előlük. Bárcsak elrejthetném Isten elől is.
Besötétedett és fáradt voltam szóval elmentem lezuhanyozni. Megmostam a fogaimat, felvettem a hálóingemet és végül lefeküdtem aludni.
Később az éjszaka folyamán éreztem, ahogy süpped az ágy; megfordultam és megláttam Harry gyünyörű arcát, ahogy engem nézett és a vágy újra elöntött.
"H-harry? Mit csinálsz itt?" Suttogtam.
"Olyan régóta meg akartam már ezt tenni és tudom, hogy te is akarod." Súgta vissza, a szemei csillogtak a vágytól.
Zihálzam és ő ezt kihasználva megcsókolt, a nyelve az enyémet símotogatta. Belenyögtem a csókba és ő testével az enyém fölé helyezkedett erekcióját vékony anyagú bugyimhoz dörzsölte, felgyűrve a hálóingemet. Ujjaimmal hosszú tincseibe túrtam és egyengéden meghúztam a haját, amitől felnyögött. Végül Harry volt az, aki megtörte a csókunkat és kettőnk közé csúsztatta a kezét, elérve ujjaival a legérzékenyebb részemet.
"Bassza meg! Olyan nedves vagy." A hangja mély és reszelős volt rekedtebb, mint általában. A csípőmet kezéhez löktem és belémcsúsztatta az egyik ujját, majd elkezdte mozgatni. Felkiáltattam az élvezettől, amit okozott. Istenem, annyira jó érzés volt, legfőképp azért mert Harry csinálta. Az egyetlen férfi akit akartam. Az arcomat nézte, az alsó ajkát a fogai közé harapta, az arcomról tisztán leolvasható volt a gyönyör. Olyan közel voltam, éreztem, ahogy a feszültség növekszik az alhasamban és nem tudtam megszólalni, csak értelmetlen motyogás és nyögdécselés hagyta el az ajkaimat. Lehunytam a szemeimet, miközben a csípőmet a kezéhez löktem, próbálva követni ujjának ritmusát.
Ahogy elélveztem felnyögtem a szám 'O'-t formázott, a csípőmet még egyszer ujjának nyomtam. Végül kinyitottam a szemem és senkit se láttam. Harryt se. Egyedül voltam a szobámban. A bugyim teljesen át volt ázva és csak a saját ujjam volt lüktető vaginámban. És akkor fogtam csak fel, hogy nedves álmom volt a saját bátyámról. Kihúztam a kezemet a bugyimból, kimásztam az ágyból és elé térdeltem.
"Bocsásd meg Atyám, hogy vétkeztem. Bocsásd meg Atyám, hogy vétkeztem, bocsásd meg Atyám, hogy vétkeztem." Ismételtem el újra és újra, miközben könnyek folytak végig az arcomon.
Olyan egyedül és kellemetlenül éreztem magam és úgy szégyelltem magam. Miért, miért, miért? Miért változtak meg az érzéseim? Uram, miért? Nem mintha nem lenne barátom, mert van és nagyon kedvelem. De iránta nem éreztem ilyen vágyat, mint amit Harry iránt. Sose volt nedves álmom róla. Sose ujjaztam meg magam őrá gondolva.
Hányni akartam és azt is tettem. A fürdőszobámba rohantam és a WC-be hánytam, miközben hangosan öklendeztem. Remélem többé nem kell megbocsátást kérnem ilyen dologért. De csak egyre rosszabb lett.
*Nem fogom mindig kiírni, hogy "Felnőtt tartalom!", figyelmeztetés, hogy aki nem kedveli az ilyen történeteket ne folytassa!
Jegyzetek
Tudom, hogy nem szép dolog mindenbe belenyúlni, de most annyira magával ragadott ez a történet, hogy egyszer csak azon kaptam magam, hogy üzenetet írok Harrylicksmeclean nevű felhasználónak, a Sinful eredeti írójának és az engedélyét kérem, hogy lefordíthassam a művét. Jelenleg 9 fejezet van megírva, szóval megeshet, hogy egy idő után nem rám kell majd várni (végre :D).
Azt is tudom, hogy a 'Türelem kell hozzá'hoz képest ennek "kicsit" nehezebben emészthető a története, ugyanis a jelenlegi állás szerint Sky és Harry tényleg vértestvérek. Akinek nem bírja a gyomra ne olvassa!
Ha tetszik szavazzatok és írjatok! :) Szép estét!
