Lara szemszöge:
Megint keltem de most ébresztőre.Megint kiszálingóztam széthúztam a sárga függönyöm, és kinéztem, IMÁDOM azokat a felhőket, a napot..... úgy mindent az égen. De gyorsan lesiettem megnéztem vár-e cetli a hűtőn, igen várt "kicsikém elmentünk dolgozni, 20:00 percre kb. haza érünk puszi anya"
Nagyon jó-mondtam magamban.
Olyan 10 perc múlva indulásra készen voltam.
Gyorsan kisiettem majd bezártam az ajtót, és futottam volna ha nem vagyok olyan szerencsétlen, hogy elesek a kapuban. A gatyám kiszakadt, még jó hogy farmer és a szakadt farmer divatos. Ezért megmenekültem.Siettem, amíg be nem ertem a suliba majd be a szokásos ajtón amit mellesleg nehéz kinyitni, ma sikerült ugyan olyan nehezen. De annyi,hogy a barátaim épp otthon betegeskednek, ezért megint egyedül leszek. De ez sem ronthatja el a mai napom nem?
A többiek köszöntek én vissza köszöntem, és már indultunk is a terembe.
Ugyan úgy leültem a helyemre és gyors megírtam a nyelvtan házim mert kimaradt tegnap. De attól meg eskü szorgalmas vagyok!! Majd elteltek az órák, és indultam haza mivel péntek volt így eldöntöttem, hogy kijövök a parkba. Amit meg is tettem, gyors felkaptam egy pulcsit, mert nem volt annyira meleg, és már futottam is.
Kiértem, és imádom... a fákat,a füvet a különleges levegőt, az eget fürkészni.. olyan megnyugtató. Csak sok volt a gyerek... nagyon sok volt a gyerek. De kinéztem egy olyan helyet ahol nem volt senki. Leültem majd az eget néztem, majd olyan érzésem támadt, hogy lefeküdjek a fűbe,amit meg is tettem. Innen szebb az ég, nagyon imádom.. Közben jöttek a felhők amik nem voltak barátságosak nem egyáltalán nem barátságosak, viszont gyorsan felültem, és indultam haza. Otthon épp hogy beértem elkezdett esni, nagyon esni. Majd felmentem a szobámba és csak néztem ki az ablakon. Majd megláttam egy fekete esőkabátban lévő ember nem messze a kapunktól. Ránéztem az órára 17:56 perc. Majd visszanéztem az álldogalló emberre. Majd felnézett az ablakomhoz és megláttam az arcát. Zöld szemei olyan mint a friss fű, barna hajának a színe hasonlít egy tölgyfáéhoz.
YOU ARE READING
The sky is blue
FanfictionAz eget néztem olyanok mint a szemei, kékek és tiszták egyszer egyszer pedig felhősek. Sodorhatna megint egymáshoz valami vágyok rá, és amit akarok meg is kapom, erőszakkal, vagy a nélkül.