Véres Ügyek BEFEJEZETT(jikook)

13.rész

Jimin szemszöge;

Egy honapja hogy itt vagyok és próbálnak kiszedni belőlem valamit de lakat van a számon...a remény...egyre kezd halványulni hogy valaha valaki meg ment...egyre többször kívántam a halált...kook nélkül összetörtem...napokig nem ettem..ha ettem is azt Jun-seo erőltette belém...amiért hálás is vagyok neki...olyan mint az apám...
Nem tudom meddig bírom még de már nem sokáig...érzem hogy ahogy telnek a napok...én egyre gyengébb és gyengébb leszek ... A sérüléseket nap mint nap kapom de tűrők...kookiért mindent... remélem azért még gondolsz rám... Ma is fognak jönni kínozni....jin egyfolytában mondja hogy birjam még egy kicsit...de már nem megy...érzem nem sokára el vállók a talajtól és messzire elszállok...
Ma sem történt másképp jin jött értem és bevitt a "kínzó" irodába...

-már vártalak!-mondja egy gonosz vigyorral-gondolom ma sem akarsz beszélni nem igaz?-sohajt egyet

-nem hát! És soha nem fogok!-mondom határozottan de érzem lábaim remegnek de nem a félelemtől hanem a fájdalomtól.

-értem...hát...nem tehetek mást mint újabb módszert alkotók...hátha észhez térsz..-mondja...már megint mit akar? Lassan előhúzott egy vasrudat melynek végén egy nap volt...- szeretném ha soha  nem felejtenéd el a napokat!-mondja kihangsúlyozva a sohát majd egy kisértetíes kacajt ejt meg- még beszélhetsz!

-nem...nem fogok!-mondtam amire egy nagyot sóhajtott majd a kandallóhoz lépett S Beleforgatta a rudat...ugye nem azt akarja....ne...

-hat akkor nincs mese... játszunk egy kicsit-vont vállat vigyorogva majd közeledni kezdett felém a vasrúddal mig en hátráltam a hátam a fallal találkozott igy menekulni sem tudtam volna...nagyot nyeltem majd behunytam iriszeimet lerángatta rolam az inget s egy kacajt ejtett... A forró vas bőrőmhöz ért melytől egy fájdalmasat kiáltottam majd hagytam hogy könnyeim utat törjenek maguknak...égette a bőrőmet probáltam szabadulni de sikertelenül... a gyűrű... a fájdalom ellenére lepattintottam a kupakot rola s egy vágást ejtettem a kinzómon aki egy fájdalmasat kiáltott fel majd a sérüléshez kapott...de már késő volt...a lábaim felhagyták a szolgálatot igy a földre estem a fájdalomtol...összegörnyedve próbáltam enyhíteni a fájdalmat de lassan látásom homályosult majd a sötétség rabjává váltam...

Hol vagy jungkook hogy megments?

Valami hideget érzek a homlokomon...nyitogatni kezdem iriszimet s egy aggodó szempárt pillantok meg.

-mi történt?-kérdeztem remegő ajkakkal felakartam ülni de a kulcscsontomnál belenyilalt a fájdalom s egy nyögés hagyta el ajkaimat igy vissza estem eredeti pozíciomba.

-vigyáz fiam! Még nagyobb bajod esik...-mondja aggodva Jun-seo- miután kivittek téged az irodába ájultan hoztak vissza... Nagyon aggodtam érted! A lázad már valamennyire lement de még van egy kicsi...-mondja szomoruan

-értem...és köszönöm hogy segít nekem...maga nélkül nem tudom hogy mit kezdtem volna- mondom s halványam elmosolyodok.

-ugyan...te gy kedves ember vagy megérdemled a boldogságot!-viszonozza mosolyom

-mégsem vagyok boldog...-sohajtok szomorúan...

-hidd el nekem el jön az idő és kivisz téged innen!-mondja mosolyogva

-miért olyan biztos maga ebben a dologban?-kérdeztem össze ráncolt szemöldökkel.

-ahjj...fiam...vannak dolgok melyeket nem minden ember ért meg...vagy csak nem lássa...de...én biztos vagyok benne hogy itt lesz!-mondja mosolyogva

-bizok benne hogy tényleg igaza lesz!-mondtam majd egy mosolyt ejtettem meg...

-na ez a pozitiv hozzá állás!-mondja majd felnevet amit viszonzok.