Véres Ügyek BEFEJEZETT(jikook)

20.rész

Jimin szemszöge;

Élesen beszívtam a levegőt majd kifujtam. Kookra néztem ki mosolyogva bólintott egyet...benyitottam...most már nincs visszaút! Beléptünk majd megálltunk az ajtó előtt.

-ohh...sziasztok! Mi ez a késői látogatás? Ma nincs munkátók...-mondja össze ráncolt szemöldökkel. Ohh ha tudná miért értünk ide ilyen későn...

-mi...nem azért jöttünk mert munka van...-felelte kook

-hát akkor?-kerdezte kíváncsian.

-mi...M..mi..-feleltem majd mondatom kozepénél megakadtam.

-mi együtt vagyunk!-bökte ki kook majd összekulcsolta ujjainkat S felmutatta. Nagyot nyeltem majd Mr jeon íriszeibe pillantottam.

-mit mondtál...-kerdezte suttogva majd lassan felállt a székéből. O-o itt baj lesz...

-mi eggyütt vagyunk apám....és ezt nem akadályozhatod meg!-felelte határozottan kook.

-nem...NEM! EZT NEM ENGEDEM! TE!? TE CSINÁLTÁL BELŐLE MOCSKOS BUZIT!...te kis..-szitkozodott hangosan majd szikrákat szóró iriszekkel közeledni kezdett felénk. Ezt nem hagyhatom ennyibe... Kookra pillantottam ki kétségbe esett szemekkel bámult rám. Rámosolyogtam majd kilöktem az ajtón S bezártam azt... Sajnálom kook..szeretlek...vagy szerettelek..

-JIMIN! ENGEDJ BE! NEM HALLOD?!-ordibált kook majd dörömbölni kezdett az ajtón. -JIMIN!

-szoval...igazat mondott wonho...-felelte MR.jeon majd kihúzta a fiókot.

-mi?-kerdeztem összeráncolt homlokzattal.

-azt mondta nekem hogy ti... eggyütt vagytok..de ...akkor nem adtam neki igazat...de mostmár megbántam..-felelte majd kivett egy fegyvert S elkezdte tölteni... Nagyot nyeltem majd behunytam iríszeim... Wonho...ha most élve ki kerülök... Én megöllek! Sóhajtottam egyet majd határozott íriszekkel bámultam MR. Jeon-ra.

-na? És most mihez kezd? Megöl? Tessék csak! Öljön meg! Ha magának ez okoz örömöt... ha a fiát nem becsüli meg! Ha nem szereti.... Maga szerint az jó ha most megöl?! A fia gyűlölni fogja magát!-feleltem gúnyosan miközben halgattam kook rémült S egyben kétségbe esett hangját. - miért nem tudja elfogadni azt hogy a fia nem a kerek melleket szereti és a nagy feneket?! Miert? Tudja milyen rossz az ha apa nélkül nő fel az ember....nem...maga nem! Viselkedjen legalább pár percre apaként....ne csak gyilkosként! Ne nőjön fel úgy mint én...ne kelljen átélnie azt...amit nekem kellett... kérem....de ha még most is megakar ölni .... Tessék ...csak a fiával ne tegyen semmit .... Szeretem őt...teljes szívemből...-feleltem S éreztem hogy iriszemből egy kósza könnycsepp gördült le... durván letöröltem majd szipogtam párat.-es ahogy látom ő is!

-ti...tényleg szeretitek egymást?-kerdezte miközben rám tartotta a fegyvert. Remegő Ajkakkal bólintottam egyet. Leemelte a fegyvert majd az asztalra tette. Most mi van? Ennyi...nem halok meg? Közelebb sétált hozzám majd sóhajtott egyet.-ha..ti tényleg szeretitek egymást...én nem állok az utatokba...de...azt sajnálom hogy nem lesz nemzedéke... Fontos számunkra az utód... Jungkook után...

-u...ugyan megoldjuk. ... elmegyünk az árva házba és ki veszünk egy kis gyereket akit tökéletesnek találunk...-feleltem

-hmm...ez nem is rossz ötlet..-motyogta majd iriszeimbe tekintett-hat akkor....hivatalosan is áldásomat adom rátok!

- köszönjük!-feleltem vigyorogva amit viszonzott. Remegő kezekkel kinyitottam az ajtót majd kiléptem

-c..Chim..még egyszer i..ilyet N..ne merj csinálni!megértetted?-borult nyakamba zokogva kook. Mosolyogva átöleltem majd beszivtam édeskés illatát.

-igen kook... mostmár...nem csinálok ilyet...-mondtam majd eltoltam magamtól annyira hogy iriszeibe tekinthessek.

-reméltem is...-motyogta majd lassan ajkaimra hajolt. Óvatosan kóstolgatta őket mig nem egy köhintés meg nem zavart minket.

-fiatalok ... Én örülök nektek hogy ennyire ...hogy is fogalmazzak... Faljátok egymast a boldogság miatt...de... Jó lenne ha ezt nyíltan nem csinálnátok...-felelte mosolyogva amit viszonoztunk majd bolintottunk.-hat akkor...én megyek is..-mondta majd elindult.

-chim tudod Te hogy mennyire aggódtam érted?!-kerdezte ingerülten kook amit mgemosolyogtam.

-kookie...most már csak az a lényeg hogy eggyütt lehetünk...-feleltem majd nyakába akasztottam karjaimat.

-igazad van...de... Akkor is...nagyon féltem... ezért kérek egy kiengesztelő csókot..-felelte perverzen. Szemetforgattam mosolyogva majd egy újabb csokert hajoltam. Leengedtem az államát így izleloszerve utat kapott szájüregembe. Nyelveink heves táncot jártak míg nem levegő hiány miatt el nem váltunk.

-menjünk haza...-feleltem amire bólintott S egy utolsó puszit lehelt ajkaimra. Megfordultam majd elindultam. Egy csattamás érte fenekemet így ijedtemben felugrottam majd szikrákat szóró szemekkel hatrafordultam. Kook sunyi mosolyal pásztázótt amire szemetforgattam majd durcásan elindultam...vagy is indultam volna ha felnem kap ölébe-tegyél le kook! Meglátnak minket!

-nem érdekel! Már apa is tud róla a többiek pedig nem érdekelnek!-felelte mosolyogva

-de kook...ez..ez akkor is nem helyén való!-mondtam majd elkezdtem mellkasát ütlegelni.

-miert? Talán szégyelsz?-kerdezte csalódottan majd megtorpant.

-dehogy is!-ellenkeztem azonnal

-hát akkor?-kerdezte kíváncsian. Sóhajtottam egyet majd vállába kapaszkodtam.

-mindegy...-mondtam durcásan

-na...chimie...szerelmem...-nem..nem szabad elolvadnom... durcásan rápilantottam míg nem egy gonosz mosolyt villantott. Kerdon tekintettem rá de nem válaszolt ... Miben sántikál? Lassan nyakamhoz hajolt majd elkezdte szívni a vékony bőr felületet. A hirtelen érzésre elernyedve estem kook vállára majd görcsösen szorítóttam pólójának szegélyet.

-ah...K..kookieh...e..eléggh .. leszh..ah-feleltem nyögdécselve.

-haragszol még?-kerdezte amire bolintottam de hiba volt mivel újból szívni kezdte a nyakamat.

-Neh..ah.. kölyök...-feleltem. na...ennek biztos nyoma marad...

-meg mindig haragszol?-kerdezte vigyorogva.

-n..nehm...-feleltem sohajtva.

-reméltem!-mondta vigyorogva. Majd elindult. Beültünk az autóba majd haza indultunk.