Katie Morningstarnak hívnak, és nem vagyok olyan, mint a többi ember. Különlegesnek születtem, de erről csak 2 éve tudok. De azt még mindig nem tudom, hogy miért vagyok a különlegesek között is rendkívüli.
Ryan Hathaway a nevem. Vagyis csak most itt...
Sellőket láttunk. Uszonyuk volt. Miután észrevettek minket azonnal bebújtak a házukba. Ha azokat a fényes dolgokat annak lehet nevezni. Aztán megjelent előttünk egy sellő, aki gondolom a fő sellő volt, és intett nekik, hogy jöjjenek ki.
Aztán hozzánk fordult:
-Tudjátok hozzánk emberek nem tudnak lejutni. Az a fal, ami nem látszik - csak mi látjuk – az a fal megakadályozza a bejutását az embernek. De ti még is bejutottatok. Hogyan csináltátok? És hogyan vagytok még életben? Már rég meg kellett volna halnotok, mert az ember nem tud lélegezni a víz alatt.
- Én ember vagyok- kezdte David -, és azért jöttünk le, mert láttuk a fényeket, és nem tudtuk, hogy mik azok. – Viszont Katie-nek különleges képességei vannak.
- Ha nem ember vagy, akkor mi?- kérdezte a sellő.
- Azt én se tudom, de tudok lélegezni a víz alatt és van erőm- válaszoltam.
- Ha van erőd, akkor szívesen látunk erre- válaszolta. Aztán ránézett Davidra - És neked nincs semmiféle erőd?
- Nekem nincs- válaszolta David.
Ezzel a válasszal beérte a sellő, mert elfordult tőlünk és elkezdett valamit magyarázni egy másik sellőnek. Aztán odafordultak hozzánk és bemutatkoztak:
-Én Dariel vagyok és örülök, hogy találkoztunk, mert már régóta keresünk olyan embert, mint te, de még sosem találtuk meg. Most viszont, hogy itt vagytok örömmel fogadunk titeket és szeretnénk körbevezetni.
Körbevezettek minket az egész világukban és ahhoz képest, hogy felülről egyáltalán nem feltűnő, ahhoz képest elég nagy. Mindenhol csodálatos házak voltak tele fura növényekkel és állatokkal. Még életemben nem láttam ilyen helyet.
-Örülök, hogy találkoztuk, de sajnos már mennetek kell, mert nemsokára jönnek az esti halászok, és ha meg látnak titeket, akkor lejuthatnak ide- mondta Dariel. – De bármikor szívesen látunk titeket.
- Köszönjük, hogy itt lehettünk, nagyon szép hely és szerintem biztos, hogy később is visszatérünk - mondtam.
Felúsztunk a felszínre és nagyon meglepődtünk, mert már besötétedett. Megint David nem számított rá, úgyhogy el teleportáltam magunkat haza.
- Már kezdem megszokni a sok teleportálásodat – mondta David- Nekem nagyon tetszett az a hely. Valamiért volt benne valami különleges.
- Szerintem is. Még soha életemben nem láttam sellőket, de ha már én létezem, akkor gondoltam, hogy sok minden létezik még.
- Van benne valami. Mostantól megyünk és felfedezzük a világot. Megnézzük, hogy még milyen életformák vannak. Jó?
- Tökéletes.
- Kezdhetjük is holnap. Ma ne mert Allie-vel találkozok.
Allie, David barátnője volt. Nemrég jöttek össze, de tökéletes kapcsolatuk volt. Igaz nagyon nem hasonlítottak egymásra, de talán pont ezért illettek egymáshoz.
- Hogy akarod így felfedezni a világot, ha már első adandó alkalommal lemondod?- ugrattam.
- Ilyenkor bezzeg nem zavar téged, hogy sötét van.
- Na, menj, nehogy megvárasd Allie-t. El teleportáljalak oda?
- Nem kell, kösz. Itt a kocsim pár házzal arrébb- mondta - Szia!
- Szia!
Most jutott eszembe, hogy megbeszéltem Camival, hogy találkozunk ma és elmegyünk vásárolni. Megnéztem a telefonomat és 20 nem fogadott hívásom volt.
Cami a legjobb barátnőm. Mindig tudjuk, hogy a másik mire gondol és, hogy mit akar. Ezért nagyon nem tudunk egymás előtt titkot tartani. De mondjuk nem is kell, mert egymásban teljesen megbízunk. Cami az a fajta lány volt, aki folyamatosan cserélgeti a pasijait. De amióta Jace-szel jár- úgy már 4 hónapja- az óta megváltozott. Most vagyunk 11.-esek a középiskolában. 9. óta legjobb barátnők vagyunk. Emlékszem akkor szakított vele az első barátja. Nagyon maga alatt volt. Én meg úgy gondoltam, hogy jó lenne, ha segítenék neki. Segítettem is és az után lettünk ennyire jóba.
Jace:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Felhívtam Cami- t és elmondtam neki, hogy miért nem voltam ott, és, hogy miért nem vettem fel a telefont.
- Szia Katie! – köszönt rám hirtelen Rexa mögülem miután letettem a telefont.
- Szia Rexa!
- Mondta Hunter, hogy lehet, itt leszel lent, és gondoltam, akkor beszélek veled.
Rexa Hunter barátnője. Legalábbis szerintem. Mindig itt van és csomószor találkoznak ezen kívül. Igaz Hunter nem igazán beszél róla, de én tudom, hogy így van.
-Oké.
- Szóval... tudom, hogy neked sokkal jobb az erőd, mint Hunternek- akkor már Rexa is tud róla. – És nem tudom lehetséges-e, hogy neki is ilyen jó legyen.
- Hunter beszélt róla?- bólintott. – Szerintem, ha használná, akkor sokkal jobban menne neki. Ha ráveszed, hogy használja, akkor szerintem tuti belemegy.
- Miért menne bele, ha én kérem?- kérdezte.
- Azért, mert látom, hogy nagyon bír téged. Eddig még egyetlen egy lányt sem hozott haza.
- Tudom, hogy nagyon bír engem, de akkor eddig miért nem használta? Azt hittem van valami oka annak, hogy nem használja.
-Hááát elég hosszú ez a történet. Mikor rájött arra, hogy mire képes azután nagyon maga alatt volt. Nem ment el suliba és megszakította a kapcsolatot a barátaival. A szüleink győzték meg őt, hogy menjen vissza és élje normálisan tovább az életét. Végül pár hét múlva visszament, miután már tökéletesen használta az erejét. De elkövette azt a hibát, hogy megbízott az akkori barátnőjében. Elmondta neki, hogy mire képes és meg is mutatta. A csaj megijedt és sikítva elfutott. Elmondta az összes barátnőjének aztán később az egész suli megtudta. Muszáj volt elköltöznünk. Anya törölte ki az emlékét az egész sulinak. Gondolhatod milyen szar lehetett Hunternek elfelejtenie az egész addigi életét e miatt az erő miatt.
