𝙴𝚟𝚎𝚛𝚢𝚝𝚑𝚒𝚗𝚐 𝙱𝚃𝚂 [HUN,ENG] KÉRÉSEK:NYITVA

•Oɴᴇsʜᴏᴛ:ᴋ.s.ᴊ.-A sᴢᴀᴋᴀ́ᴄs•

|A szakács|

Sosem voltam oda a főzésért inkább a rajz érdekelt de anyukám ezt nem így akarta. Mivel betöltöttem a 18 életévemet és anyukán szerint ha egy nő nem tud főzni az nem igazi nő. Ezért az ő eléggé idegesítő onszolására elmentem egy főző suliba amit anyukámnak a barátnője javasolt mert az ő lánya is ott tanult elmondásuk szerint kisebb nagyobb esélyel. Holnap lesz az első órám és nagyon izgulok. Biztos, hogy én leszek az az egy ember aki olyan béne és szerencsétlen lesz, hogy még a gászt sem foglya tudni bekapcsolni. Viszont reméllem a szakácsunk aki tanítani fog normális lesz. A neve alapján kedvesnek tűnik és szimpatikus is ez a Seokjin név. Másnap korán kelledt kelnem mert reggel 8 órakkor volt az első órám ugyhogy már este 8 lefeküdtem. Ám a kelés nem volt könnyű méghogyha előbb is feküdtem le aludni ígyis fél 8 keltem fel így lekésve a buszt és mivel a suli messze van és anyukám dolgozni van így maradt a gyaloglás. Olyan gyorsan készültem el az aladt a 10 perc alatt mint még soha életemben. Körübelül egy 20 perces séta az odaút amit meg is tedtem csak nem gyalog, inkább futva.
Pont 8 órakkor egy hosszú lépcsősor futása és pár ember hülyén fürkésző arca után már nem is csodálom, hogy amikor szó szerint beestem a terembe ahol ugyan ilyen fejeket tekintve néztek rám, hogy mégis mi a francot csinálok. Úgytűnik leégedtem magam mundenki elődt úgyhogy mindenkinek van valami véleménye rólam ami biztos, hogy rossz. Meg igazítodtam a ruhám és az utolsó sorban hol is máshol találtam helyett egy eléggé csinos lány melledt. Amint lepakoltam a cuccom és feltedtem a kötényem belépedt a szakácsunk aki bemutatkozott.

Jin: Üdvözletem minden új tanulónak a főzés gyakorlati órámon! Kérem mindenkitől, hogy szólítson Jinnek vagy Mr. Worldwide Handsomnak! És most megszeretném kérni magukat, hogy mutatkozzanak be.
-ahogyan elkezdtek bemutatkozni a jobbnál jobbnak tűnő főző emberek észre sem vedtem, hogy már mindenki bemutatkozom.
Jin állandóan komoly tekintettel nézett a többi emberre de miután meglátodt vigyorgott mint a tejbe tök.
Jin: Rendben. Most, hogy ez is megvan a tűzhely melledt látnak egy listát, hogy mit kell elkészíteniük. Mivel nem tudom, hogy ki milyen szinten van a főzésből ezzel akarom megtudni. Ha valamit nem tudnak csak szóljanak. Elkezdhetnek főzni!
-ezzel mindenki beindítodta a gázt és megnéztem, hogy nekem mit kell elkészítenem. Pesztós tészta. Félve nézdtem meg a hozzávalókat és olvastam el a recept menetét. A melledtem álló hölgyre néztem aki bemutatkozása szerint Rosé volt. Ránéztem a lapjára és neki sztéket kelledt csinálnia krupmlipürével és párolt bébi répával. Rosé érdeklődve nézedt rám.
Rosé: Mi a baj? Te mit kaptál? Óóhh peszto! A kedvencem!
-nézte meg a lapom és elkezdte csinálni a saját ételét. Elolvastam még, hogy mégis mit kell csinálnom és beindítodtam a gázt. Vagyis akartam volna ha tudtam volna. Legugoltam és elkezdtem forgatni amit otthon is kell, hogy beinduljon a gáz de semmi. Fordítodtam a jobbra, ballra mindehogy de nem sikerült végül Jinnek kelledt odamenni és egy kapásból benyumta amit kell és beindult a gáz. Fogta a lábost és vizet engedett bele olajat és jó sok só társoságában a tűzre rakta. Visszament egy másik tanítványához én pedig folytadtam a munkám. Kinyitodtam a tészta zacskóját de az összes tészta leesedt a földre és igen. Megint sikerült magam leégetni. Ahogyan gugoltam le még a vizet is leejtedtem a gázról le a földre. Mindenki elkezdett röhögni rajtam. Megint úgy éreztem magam mint kiskoromban amikor az egyik ovis társamnak eltörtem a játékát és a anyukája úgy leszidott, hogy nem voltam hajlandó bemmeni az oviba mert midenki rólam beszélt és röhögödt úgy mint most. A fülemhez tartodtam a kezem azt befogva és elkezdtem sírni végül kirohantam a teremből a cuccommal együtt nem érdekelve a kárt amit tedtem. Egyenesen hazáig futodtam sírva majd mikor beértem bezárkóztam a szobámba. Nem akartam kimenni sem még egy órára elmenni. Megint kezdődik ami régebben...
*Jin szemszöge*
Éppen T/N néztem ahogyan olvazsgatja a papírt a megadott ételel rajta amikor a tésztás zacskóból a tészta kirepült mindenhova. Majd végül egy mozduladtal leverte a lábost benne a vízzel ami nem rá de akkor is közel hozzá leesedt kiöntve a benne rejtő tartalmat. Mindenki elkezdett nevetni én pedig csak T/N tudtam koncentrálni ahogyan befogta fülét és elkezdett sírni majd kifutodt a teremből. Utánna néztem majd a tanítványaimra.
Jin: Elég legyen! Ha így viselkedik mindenki akkor mindenkit megbukatot! Az órának vége!
-ideges voltam. Levettem a kötényem azt ledobva a földre és elmentem. Most találtam meg az a nőt aki kell az életemben. Nem fogom ennyiben hagyni!
*A te szemszögöd*
Tegnap volt az óra amire nem tervezek újra elmenni. Ám ahogyan gondoltam Jin mesélt anyukámnak erről a dologról és beszélt velem, hogy ma maradjak itthon takarítsam ki a házat mert Jin itt lesz 15:00-kor. Azt is elmondta, hogy 21:00 dolgozik szóval későn fog hazaérni. Remek. Reméllem nem akar rábeszélni, hogy menjek az órájára mert az nem fog megtörténni mégegyszer.
•••
Pontban 15 órakkor hallodtam a csengőnk hangját amire kinyitodtam az ajtót. Ahogyan sejtettem Jin volt ott kifejezedten kicsípve. Nem tudom mit akar de nagyon jól nézedt ki.
Jin: Szia
T/N: Szia. Na jó ne rizsázzál hanem mondjad miért jöttél. És ha azt akarod, hogy visszamenjek az órákra akkor arról szó sincs.-mondtam kicsit flegmán.
Jin: Nos én nem azért jöttem. Igaz nincsen itt senki aki kinevetett de az ő nevükben is bocsánat. Alapból ezért jöttem volna de az anyukád rámírt és megkért, hogy jöjjek el hozzátok és magán órákat tartsak neked. Mégha nem is tudsz főzni vagy esetleg nem megy rajtam kívűl nem lesz senki aki kinevetne de én nem foglak. Reméllem ezzel meggyőztelek.
T/N: Egy kicsit...de ma is kell főznöm?
Jin: Azért jöttem. *kacsintás*
-Jinnel nagyon jó volt beszélgetni miközben megtanított pesztót csinálni. Mindent jól csináltál elmondása szerint és ő férfi létére elképesztően tehetséges. És be kell valni...nem néz ki rosszul.

*1 hónappal kesőbb*

Jinnel rengeteg mindent főztetek és a kedvedért még csokis kekszet is csináltatok. Ezek közben rájöttél, hogy elkezdtél többet érezni iránta mint főzés tanító. Sokszor nézted hátulról a hosszú és nagy vállait. A nagy mégis vonzó ajkát. A kezét. A lábát. A szemét. Meg úgy alapból mindent amit egy férfin meg lehet nézni. Az egyik nap Jin azt kérte, hogy menj el egy kávézóba ahol lefoglalt egy csokit ami kell a sütéshez. Ma nem volt dolgod és órád sem volt vele úghogy úgy döntöttél elmész érte.
Amint benyitodtál egy hosszú sor legvégén találtad magad. Nagyon tele volt a kávézó. Úgy tűnik híres ez a hely.
Egy 5 perces várakozás után kérted is amiért jöttél de a csoki helyett egy tortát kaptál rajta egy levéllel. Furcsáltad, de kifizetted. Hazaérve az első dolgod az volt, hogy kinyizsd a levelet mert rávolt írva a neved.

T/N.
Gyere a házamhoz, kérlek. Este 8-ra várlak. Tudod, hogy holl lakom és az ajtó nyitva lesz hercegnő. Hozd a tortát is. Várlak...

-Jin.

Nem tudtad, hogy miért kell odamenned. Ma nem lenne órátok. De amit mégjobban furcsáltál, hogy azt írta Hercegnő. Sosem hívott így. Mindíg a saját nevedet használta. Minden esetre volt 2 órád elkészülni ezért el is kezdted. Jinhez az út telik egy kis időbe de nem bántad mert megéri látni őt.

*A te szemszögöd*
Mikor odaértem Jin házához félve nyitodtál be de amint megláttam a rózsaszirmokat egyből nem féltem. Miközben követtem a rózsaszirmokat lettedtem a totát a konyhába. Halk romantikus zenét hallottam az emeletről úgyhogy gondoltam ott lesz Jin. Ahogyan közeledtem a zene felé egyre hangosabb volt és Jin hálószobájánál véget is értek. Benyitodtam és Jin ott ált az ajtó előtt zakóban egy jó nagy csokor piros rózsával a kezében. Nem öltöztem elegánsan de Jin rentkívül jól nézett ki mint mindíg.

Jin: T/N...tudom, hogy nem vagyok valami kreatív kicsitt szebb helyen is csinálhattam volna ezt de megtedtem amit tudtam. És most, hogy itt vagy...be akarok vallani valamit. *térdre ereszkedik* T/T/N...(A te teljes neved)amior elősször megláttalak nem tudtam levenni rólad a szemem. És amikor elrohantál megszakadt a szívem, hogy soha többé nem látlak. Elképesztően beléd szeredtem. Ahogyan mosolyogsz. Nevetsz. Még amikor szomorú vagy akkor is gyönyörű vagy. T/N...lennél a hercegnőm? *megfog egy szál rózsát és a szájába teszi*

T/N: Ohh Jin *mondod sírva* Még szép, hogy leszek! *kiveszed a szájából a rózsát és megcsókolod*

*Vissza a jelenbe*

Jin: Felkérhetem egy táncra?
T/N: Hát persze.
Jin: És gyerekek így találkoztunk.
-mondta Jin tancolás közben. A lányod és a fiad csak néztek titeket táncolni míg ez nem történt...
Jin: Szeretlek...
T/N: Én is szeretlek
-Szenvedéjes csók.
Az ikreitek: Fúj! Anya! Apa! Hagyjátok abba!

-END-

____________________________________________