Megvagy SZÜNETEL

Reménytelen Vagy Mégsem?

Egy albérletbe költöztem. Nem egy luxus villa, sőt inkább egy omladozó putri mint lakás. De az akkori anyagi helyzetemnek megfelelően, ez volt a maximum. És azért hogy itt élhessek 2 helyen dolgoztam. Nappal, iskola után egy elektronikai szaküzletben, éjjel pedig egy gyorsétteremben (subway). Ami tökéletesen illeszkedett a kis gimnazista  napirendembe. Az gimi nem vot messze Sydney-től. Azért választottam ezt a helyet, mert azt hittem itt nem lesz bántalmazás... Én bolond... Itt sem volt szerencsém megúszni ezeket. És miért? Ron. Követett mindenhova. Végül is megtalálta a tökéletes élő box zsákot,nem szalaszthatta el a lehetóséget. Minden délutánt a gyengélkedőn töltöttem, aztán rohantam dolgozni. A főnököm is egy paraszt. Így kábel úgy antenna. Mivel nem beszéltem ezért csak árufeltöltő voltam. A subway-ben pedig én állítottam elő a szendvicseket. Általában éjszaka itt is már csak az alkeszok jöttek  be  enni hugyálni és hányni. Szegény takarító. Na mindegy.  Emellett mindig azt éreztem, hogy követnek vagy legalábbis figyelnek. Emiatt a fóbiáim is visszatértek. Ki tudja ki akar megölni vagy elrabolni?
Aztán réjöttem, hogy csak egy kutya az. Egy uszkár. Olyan volt mint egy kis felhő. Azért követett, mert érezte rajtam a húsos szendvicsek illatát. Nem volt nyakörve ezért hazavittem és elneveztem Moose-nak. Természetesen őt is titkolom kellett, mivel a főbérlő utálta az állatokat. Mégis hogyan lehet utálni ezeket a kis szőrmókokat. Moose egy halvány barna szinte fehér nőstény kutyus volt kb 4-5 hónapos. Ő tartotta bennem a lelket mikor véresen hazaértem és a penge vagy a gyógyszerek felé nyúltam. Csak miatta nem akartam öngyilkos lenni. Mert ki fogja eltartani, etetni és szeretni? Hát nem a főbérlő az biztos.. Nem voltam túl gazdák de igyekeztem megadni neki a legjobbat, hiszen ő úgy szeret ahogy vagyok. Nem teljesítettem jól az iskolában, a kialvatlanságom miatt. Vagyis aludtam...tanórákon. A matek után voltam a leg kipihentebb. Vizsgákkor ott és úgy puskáztam ahogy csak lehetett. Tökéletesre fejlesztettem a puskázási technikáimat. Sosem buktam le. Nagyobb fejtörést okozott azonban a szóbeli... Nyári felkészítőbe jártam, mert nam akartam felkészületlenül tovább tanulni. Minden nyáron ott ülök és nem tanulok semmit. Lehet azért mert túl nyomasztó az az albérlet. A szomszédok szörnyűek ilyenkor Moose is velem van a táskámban amit nyitva hagyok, hogy kapjon levegőt. Ron fel lett függesztve a verekedések miatt (nem én vagyok az egyedüli áldozata). Lassan kezdek egyenesbe jönni. De Ron szavaival élve sosem felejtem el, hogy hol a helyem. Olyan szánalmas... Szerettem volna elfelejteni a rossz időket de képtelen voltam rá. Az ember mindíg emlékszik a rosszra... Talán pszichológushoz kellet volna járnom.  Az akkori állapotom :szén fekete szív, üresség, lelkem romhalmaz, sebek mindenhol, mély depresszió...
Életem egy tragikomédia

Remélem nem probléma, hogy rövidek a részek...
Am remélem tetszenek ezek a limonádé részek, mert lesz belőle néhány.
Szenteltessék! 🙏