Tükörképünk szerelme/𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱/

6.Fejezet" Az első csók"

SZIASZTOK!
Itt is lenne a befejező rész addig is találkozunk egy következő történetben. 💜

Harryt miután elnyelte teljesen a sötétség ismét a az álmok mezejére lépett és folyamatosan egy kép kocka lebegett a szeme előtt újra és újra meg töltve a szívét csordultig boldogsággal. Majd ez kezet érzett meg az arcán ami simogatta őt gyengéden akár csak egy tollpihe ami az arcára szállt.

- Ébredj Harry!- suttogta az a személy aki az arcát is érintette Harry úgy érezte magát mint aki egy felhőn repül majd lassan nyitogatni kezdte a szemeit és egy aggódó tekintetűvel találta szembe magát általában ez volt az a pillanat amikor fel szokott ébredni ebből az álomból.
De most ez nem történt meg igy vett egy mély levegőt és karjait a másik nyaka köré fonva szilárdan tartotta majd villámként kapott a kissé  a döbbenettől szétnyílót ajkak után szinte már mohón.
Harry a valóságos érzése egy kissé hangosan szusszant bele a kialakulóban lévő első csókba.
Draco agy egy pillanatra kikapcsolt  mikor Harry felpillant a partnerére és az ö  szeme össze kapcsolódik a másikéval.
Draco ekkor kapott választ a kérdésére megtudta kihez tartozik az a bizonyos szempár.
Draco elégedetten hajolt vissza a másik ajkaira úgy mintha nem lenne holnap.
Most rajta volt a sor, hogy egy aprócska sóhaj hagyja el a száját.
-Most álmodom vagy ez a valóság?-kérdezte Harry a másikat annak szürke szemeibe érzelmeket keresve.
Draco a torkát megköszörülve csúszott egy kicsit arrébb majd tekintetét a másiktól elszakítva nézet a mellette álló tükörbe.
Ugyan azt látta akár csak az előbb de a kép tisztább volt mindig is tudta, hogy nem egy nő mellet lesz élete végéig ahhoz ö túl... Nos még magának sem tudta megfogalmazni az érzéseit.
-Ha most álmodok ilyenkor szoktam felébredni! - mondta Harry csak úgy magának és jobb kezét Draco vállára helyezte mint saját maga bizonygatása véget, hogy álmodik e.
Draco túl lépve a kezdeti sokkoló események áradásának  rengetegén a vállára tett kezet simogatta meg és kissé meglepődve tapasztalta, hogy az mennyire puha és selymes tapintású.
-Nem Harry nem álmodsz! - suttogta Draco még mindig a másik kezét simogatva.
Harry szeme kikerekedett és úrrá lett rajta a pánik de arcvonásai hamar rendeződtek.
-Akkor végre megcsókoltalak? Úgyhogy te is szeretnéd? - Kérdezte Harry már másodszorra.
Draco elvörösödött talán életében második alkalommal és lesütötte a szemeit majd szabad kezét az ajkaira helyezve végig simított azokon amik a  csóktól még nedvesek és  duzzadtak voltak.
-Igen megtörtént és te mit látsz a tükörben? - tette fel a kérdést Draco.
Harry elidőzött a válasz adás elött egy keveset nem tudta, hogyan kéne az érzéseit megfogalmazni...
-Én magunkat látom, hogy egymás mellet állunk és  a kezeink össze vannak kulcsolva te mosolyogsz én meg mérhetetlen szerelemmel nézek rád! - Mondta ki a nyilván valót  Harry de lelke mélyén a tudatalattija legkisseb zugában olyan érzések örvénylettek amit eddig még nem érzett de tudta valószínűleg ha csak sejtette is ez volt az őszinte szerelem érzése mely már az első pillanatától behálózta egész lényét és lassacskán feltörni készült akár csak a friss forrás víz a föld mélyéből..

Draco egy hatalmas levegőt vett ami már fájdalmat okozott a tüdöje számára és rá emelte kissé homályos tekintetét a fekete hajúra.

Hiába Draco ugyan azt látta csak számára még több érzelmet tükrözött a látott kép.

- Az egész életem olyan akár egy hatalmas kártyavár ami bármelyik pillanatban rám dőlhet és maga alá gyűrhet a félelem. Most meg tehetném, hogy elfutok az érzéseim és a  szerelmed elött de magamat ismerve amint kilépnék azon az ajtón már meg is bántam volna amit tettem! És onnantól már nincs vissza út... -  mondta Draco kissé keserű száj ízzel a szájában és tekintete az ajtóra meredt ami talán kiút a valóságba és az álmok és szerelem nélküli életbe vagy együtt megy ki innen Harryvel és engedi magának, hogy egyszer igazán boldog legyen a döntés csak rajta áll.

- Draco én magamt ismerem már annyira ,hogy ha kilépsz az életemből én utánad mennék a világ végére is. - Mondta Harry kissé lemondóan a kemény padlót bambulva.
Mint ha az ég is úgy akarta volna egy hatalmas vöröses színű kanapé jelent meg a kandalló mellet ezzel otthonossá varázsolva a már inkább nappalira hasonlító helyiséget.
A tükörnek már nyoma sem volt talán már nem is volt rá szükség hisz már mind a ketten tudták mi szívük legfőbb vágya.
-Gyere ott kényelmesebb! - ajánlotta Draco Harrynek majd a fejével a kanapé felé intett.
Harry tétován nézte a már álló helyzetben lévő férfit.
- Akkor nem mész ki ezen az ajtón? - kérdezte Harry és próbálta takargatni a kitörni készülő könnyeit.
-Harry ez nem az a történet amiben ellenségek maradunk, és nem vállaljuk fel a kapcsolatunkat elég dráma van igy is az életemben. Szeretnék végre boldog lenni de csak veled! - mondta komolyan Draco majd Harry keze után nyúlt majd felsegítette a hallottak miatt sokkos állapotban lévőt és a kanapéra ültette.
Draco is helyet foglalt tisztes távolságban a másiktól ami Harryt kicsit meg ijesztette.
Harry Draco keze után nyúlt és ezzel magára vonta a szőke tekintetét.
-Komolyan mondtad? - vidult fel kissé Harry.
-Igen halálosan komolyan innen csak veled együtt fogok távozni! - suttogta Draco majd egyre lopta a távolságot Harry felé.
Harry arcára egy levakarhatatlan mosoly ült ki.
-Meg csókolhatlak? - kérdezte Draco majd elveszett Harry szemeiben.
Harry csak bólogatott mire Draco már hajolt is az ajkaira.
MÁSNAP:
Harry és Draco a kanapén aludtak el csókolózás közben majd egymásba gabalyodva ébredtek.
-Szia. - törte meg Draco a köztük lévő csendet.
-Szia Draco! - mondta Harry majd egy nagy sóhaj után vissza hajtotta a fejét a másik mellkasára.
- Mennünk kéne reggelizni nem gondolod? - mondta Draco Harry hátát simogatva. - De nem ér vissza aludni!
-De olyan jó napok óta csak ezt vártam! - görbült lefelé Harry szája de végül nagy nehezen feltápászkodott Dracoról majd együtt léptek ki a szükség szobájának ajtaján.
Draco a kezét nyújtotta mire Harry bele csúsztatta a sajátját és immár kézen fogva egy párként indultak az étkezőben.
De Harry megtorpant egy pillanatra mert elfelejtettek egy igen fontos tényezöt.
-Ne aggódj Pansy és Ginny miatt majd megbékélnek bár a szüleim az lesz egy szép beszélgetés! - mondta Draco szinte Harry fejében olvasva.
És mint a ménkű úgy csapott beléjük a fel ismerés ugyan is a két lány ott sétált tőlük pár méterre majd körül sem nézve lökte Ginny falnak a másik lányt és hajólt annak ajkaira.
-Azt hiszem akkor csak a szüleid maradtak? - Nevetett fel Harry mire a két lány szét renbent és tekintetük össze kapcsolódik.
-Szerintem  ne mondjon senki semmit és mindenki menjen tovább a dolgára! - szólalt fel Draco diplomatikusan.
Pansy ott hagyva Ginnyt lépett a fiúk elé.
-Köszönöm Draco, hogy ennyi éven át elviseltél és próbáltál boldoggá tenni engem a szüleid és kicsit miattam is de mind ketten tudjuk nem lett volna jövőnk! - mondta Pansy majd egy apró puszit hintett volt párja arcára és elsétált.
-Csak szerintem ment ez túl könnyen? - tért magához Draco a kezdeti sokkból.
Harry a férfi elé állt és tenyerei közé fogta a másik arcát és elrévedtek szemeiben.
-Draco nem minden történet van tele drámával fogad el  kérlek a mi történetünk egyszerű volt és kész! - magyarázta Harry majd a másik ajkaira hajólt.

VÉGE..
2020.01.29