Család és jövő

Bence II.

Hiba volt. Hogy miért?

Kingát hoztam haza oviból, amikor összefutottam Milánnal. Gimis barátom volt, Sári edzéstársa. Sajnos Milán nyomult is rá, azóta nem nagyon bízok benne.
-Heló Bence!- köszönt.
-Csá mizu?- kérdeztem először. Tipik jóképű szőke, nagyon sötét barna szeme van, középmagas, nem annyira erős, csak amennyire kell.
-Semmi, képzeld el látnoknak tanulok!
-Hű...- hogy süllyedhetett idáig? Nembaj, próbáltam lelekesnek tűnni, de kicsit cinikusan sikeredett.... - király majd megyek hozzád, jósolj nekem valamit...
-Nem teljesen ugyanaz a kettő ne keverd!- szólt rám - De oké... Amúgy a Nordsreet 63.ban van egy mindenes boltunk. Sári benéz... Néha, majd gyere te is valamikor!
-Jó! Most viszont Kingát haza kell vinnem az anyjához, meg ilyenek- néztem a lányra.
-Oké majd írj, vagy hívj fel!
-Rendben, persze! Szia!- SOHA az életbe nem fogom felhívni. És életemben nem dumáltam ennyit összesen 1 nap mint ebben a 3 percben... Nem tudom eldönteni mennyire higgyek neki, mennyire bízzak benne. Szegény barátnője... Semmit és senkit nem vesz komolyan. Pont olyan, amilyen volt. De oké, Azért jár neki egy esély.

Elküldtem zuhanyozni Kingát, én meg Sárival szerettem volna beszélni.

-Sári! Megjöttünk! Itthon vagy?- kiabáltam. Semmi. Oké, akkor bement dolgozni.

Lefektettem a lányom, és körbefutottam a házat, biztos nincs e valahol Sári. Nem volt. Felhívtam. Kicsöngött, de nem vette fel. A következő 20 percben 6x hívott, abból 2x foglalt volt, egyszer ki se csengett, háromszor meg semmi. Újabb 20 peec után sztem jogosan estem kétségbe. Nem szokott ilyen sokáig maradni. Biztos történt valami. Biztos vagyok benne.

Az üzenetrögzítőn jött Milántól egy üzenet:
-"Sári jólvan, csak mégse"

Hogy ez mit jelent nem tudom, de jobban összezavart. Náluk van most? Honnan tudja ezt? Vagy mi?

9ig semmi. Aznap nem jött haza.

1 héttel később

-Apa! -Kinga az ágyán feküdt, esti puszit adtam neki épp.
-Igen?- néztem rá.
-Anya egyszer haza fog jönni?- érezte hogy nem minden ok...
Nem tudom. Őszintén nem tudom. Azt se tudom hol van. De remélem.nagyon remélem.
-Igen, csak... Munka...- de ennyit mondtam csak neki, és kimentem gyorsan a szobából, hogy ne lássa rajtam hogy össze vagyok törve. Nélküle.

Aznap nem tudtam aludni. Este 11 körül valaki bejött a házba. Láttam egy árnyékot a szoba ajtóban,akkor már biztos voltam benne, hogy ő az.

-Bence?- suttogta Sári hangja.
-Igen? Itt vagyok, gyere!- izgalmamban felültem. Normális hangerővel kértem, ezért ő is így folytatta.
Odajött az ágyra, és velem szemben törökülésben odaült az ágyra. Csak a besűrődő fények világították az arcát, néha egy autó fényszoroja táncolt végig rajta.
Sári csak nézett rám, végül elkezdte.
-Tudod, hogy szeretnék még gyereket...- hallottam, hogx minden erejét összegyűjti, hogy ne sírja el.magat.
-Igen. Én is. Tudod nagyon jól, sikerülni fog egyszer...
-Nem...
-Mi?
-Szeretlek. De....- elsírta magát, ennyi ideig birta- Nem tudok tőled terhes lenni. Nem lesz tőled több gyerekem.
-Mi a.... Honnan veszed?- légyszi mondd, hogy ez egy rossz vicc!!
-Milán... Lát a jövőbe.
-Ahaa....- már megint bekavar... Én is kezdtem kétségbe esni.
-Egy megoldás van csak. Látta, mi az.
-És mi az?- előre féltem a válaszától...
-Milán.
-Mármint vele....?
-Igen.
Hallgattunk mindketten. Nem értettem. Hirtelen kitört belőlem:
-Nem jössz haza egy hétig, úgy volt hogy terhes vagy, most mégse, kijelented hogy tőlem nem is tudsz az lenni, attól meg igen?? Végül rohansz a karjaiba, inkább, mimthogy Kingának örülnél, és itt lennél velem....!

-Bocsáss meg...- suttogta, egyre jobban folytak végig a könnyei az arcán.
Megráztam a fejem, es neki háttal végigfeküdtem az ágyon. Ő meg megállás nélkül körbe-körbe csak annyit suttogott "bocsáss meg... Kérlek bocsáss meg"

Reggel amikor felkeltem nem volt mellettem.