Maffia előtt. 18+

3

-Hé, mi a faszt csinálsz?-kérdezem tőle egyre idegesebben. Még a nevét sem tudom, de már úgy felidegesített, mint még életem során kevesen.-add vissza!

-Nem.

-Ki vagy te?-állok fel és megyek hozzá vészesen közel.-Nem vagy te az apám, hogy itt dirigálj.

-Nem, de az apucid lehetek attól még.

-Ja igen, csak ha már lenne apucim, akkor nem egy 18 éves kis pöccsel kezdenék.

-19 pontosabban.

-Jaj, köszi. Legközelebb majd úgy nézlek meg magamnak.

Közelebb lépett, mire megszeppentem egy kicsit. Elfelejtettem az idegesség hatására, hogy milyen közel is álltam hozzá.

-Na mi van? Most már nem olyan nagy a szánk? Kár, pedig azt hittem, hogy csak úgy tudlak elhallgattatni, ha betömöm a szádat valamivel. Mindegy, így egyszerűbb. Ja igen, a szöszi barátnőd mondta, hogy feszült vagy mostanában. Ezen könnyen segíthetünk.

-Mi..jézusom. Add vissza a dobozt és utána el is tűnök.

-Tessék itt az ára, ha meglátok még egyet a kezedben, akkor csúnyán meg leszel büntetve.

-Ja igen, el fogsz fenekelni vagy mi?

-Hm..egyik ötletnek jó vagy talán nem engedlek majd elélvezni. Nem tudom még, majd eldöntöm.

-Ja, persze.-röhögtem, majd arrébb lökve elsietettem.

Nem tudom, hogy mit képzel, de nagyon idegesítő. Ki fogom készíteni.

-Nora!-kiáltottam neki idegesen, amikor megláttam.

-Ajaj!-futott el.

-Nora, állj meg!

Nem találtam meg. Biztosan jobban járt így. Délután be lette osztva valamilyen Tóth Bencével az új iskolából. Körbe kell vezetnem és a segítségére lenni lehetőleg mindenben. Mivel gőzöm sincs, hogy ki lehet az, ezért megkérdezem egy szimpatikusnak tűnő barna hajú lányt.

-Szia, bocsi. Te új vagy, igaz?

-Szia, igen!

-Meg tudod nekem mondani, hogy ki az a Tóth Bence?

-A bátyám, Tóth Emma vagyok. Örvendek! Amúgy elég bátran visszaszóltál neki, tisztellek!-nevetett.

-Várj, ugye mondd, hogy a tesód nem az a srác, az a nagy seggfej, aki rámszállt!

-Sajnálom, bingó. Nagyon nagy fasz, hidd el én már csak tudom. Ne engedd neki, hogy elszálljon.-nevetett.

-Igen, azt észre vettem, hogy nagy az egója.-nevettem én is.

-Hát tudod, sajnos anya nem volt jelen, hogy megnevelje. Apától meg nem várod el.

-Sajnálom!

-Ne tedd, anya már régen meghalt. Bár Bencét eléggé megviselte. Azelőtt nem volt mindig ilyen. Kedves volt.

-Biztosan nehéz idő lehetett nektek.

-Igen, bár én jobban bírtam. Bence rengeteg bajba keveredett. Volt, hogy a korházban találtunk rá, volt, hogy a rendőrségen. Azóta inkább csendesebb. Legalábbis otthon. Sokat edzz és lő. Az valamennyire segít neki. Viszont aggresszív lett egy picit.

Hmm érdekes. Vajon mit érezhet? Biztosan nehéz.

-Mennyire állt közel az anyukájához?

-Nagyon. Anya sokat segített neki, amikor..

-Amikor?-kérdezem érdeklődve.

-Apa kiskorában sokat várt el tőle. Sőt még most is. Volt, hogy megverte őt. Anya ilyenkor mindig mellette volt és támogatta.

-Hugica! Láttom megismerkedtetek. Viszont, ha most megbocsájtanál elrabolnám Kamit, nem baj, ha becézlek? Tudod ő vezet körbe.

-Örültem, hogy megismertelek!-mosolyog rám.

-Én is!-mosolyogtam rá. Elment.

-Látod, tudsz te mosolyogni is.-nézett rám vidáman.

-Melletted nem.-komolyodtam el.

-Milyen kár. Pedig szép mosolyod van.-seggfej.

-Azt nem érdemli meg mindenki, hogy lássa. Na de sietnünk kell 1 óra múlva edzésem van.

-Megint?

-Mindig. Délelőtt 1 óra, délután 2,5.

-Látom meghozta gyümölcsét a sok edzés.-néz végig fenekemre, hiszen előtte sétálok. Megfordulok felé fenyegetően.

-Ne gondold azt attól még, mert lány vagyok, hogy nem tudlak megverni.

-Ó, láttalak. Hidd el, nem tudsz megverni.

-Fogadunk?-nézek rá kihívóan.

-Azt akarod?-lép vészesen közel.

-Ohm..igen.-bátorodok el egy pillanatra.

-Hát legyen, de ha én nyerek, akkor kénytelen leszel velem randizni.

-Tudod mit, inkább hagyjuk.

-Félsz?-lépett egyet közelebb.

-Nem. Benne vagyok. De ha én nyerek, akkor örökre békén hagysz. Oké?-nyújtom a kezemet.

-Nekem megfelel.-fogok vele kezet.

-Öltözz át és fél óra múlva gyere a sportcsarnokba. Van kesztyűd?-bólintott.-pompom edzés lesz, de mindig mellettük szoktam edzeni, úgyhogy elférünk.

-Rendben.-eltökélten mosolyog.

Elsétálok, majd amikor eltűnök látószögéből el kezdek futni Nora után keresve.

-Nora!-futok be a terembe.-Segíts!

-Mi történt?

-Nagy hülyeséget csináltam. Kihívtam versenyezni az új srácot és fogadtam vele, hogyha ő nyer randizok vele, ha pedig én, akkor örökre békén hagy. Szét leszek verve. Azért ő mégis csak egy fiú.

-Kami, rengeteg fiút elvertél már. Ne parázz!

-De annak nem volt tétje. Ott sosem féltem.

-Akkor fogd fel ezt is úgy, mintha nem lenne tétje ennek sem.

-Jó. Nem hagyhatom, hogy ő nyerjen! Fú, olyan szívesen beverném azt az önelégedett mosolygós képét.

-Na látod, ez az!