Anime szöszenetek

Számítok rád

Shu szemszög:

Azt hittem, hogy mindig mellettem marad, de elhagyott. Miatta megváltoztam. Nem barátkozom, antiszociális lettem. Csak a zene maradt nekem. Számítottam rá. De nincs velem. És nem volt velem akkor sem amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá. Edgar. Mindennél fontosabb volt. A legjobb barátom volt.

Itt ülök a szokásos helyemen, a lépcsőn, mikor meglátom őt. Őt akit már évek óta nem láttam. Most Yuma névre hallgat, de tudom hogy ő Edgar, az én Edgarom. Vámpír lett belőle. Valószínűleg már nem emlékszik rám. Én viszont még mindig emlékszem azokra a közös kirándulásokra, a játékokra amiket játszottunk, a kutya amit kaptam tőle, és amit a szüleim elvettek tőlem.

Az iskola végeztével a kocsink felé tartottam, amikor valaki megszólalt a hátam mögül.
-Szia Shu.
Megfordultam és ott állt mögöttem, az a személy aki az évek során legjobb barátból, első szerelemmé nőtte ki magát.
-Edgar. Vagy szólítsalak Yumának.
-Úgy hívsz ahogy szeretnél Shu. Sokkal gyönyörűbb vagy mint amire emlékeztem.
Elpirulva sétáltam oda elé és öleltem meg. Először a meglepettségtől nem ölelt vissza, aztán úgy szorított magához, mintha az élete múlna rajta.

-Hiányoztál.
-Te is nekem Shu. Te is nekem. De most menj. A testvéreid már várnak.
-Nem akarok. Én veled akarok lenni. Nem érdekelnek a testvéreim. Túl régen volt már hogy együtt töltöttünk egy kis időt.
-Shu.....
-Yuma kérlek.
-Jó.

Megfogta a kezem,összekulcsolta az ujjainkat és felmentünk a tetőre. Szorosan egymás mellé ültünk. Ő átölelte a derekam, én a vállára hajtottam a fejem és úgy néztük együtt az eget. Olyan meghitt pillanat volt. Kár hogy mindennek egyszer vége szakad.

-Yuma, nem tudtam mi ez az érzés ami bennem volt mikor régen megöleltél vagy csak egyszerűen hozzám értél. De most hogy újra a karjaidba zártál, rájöttem hogy Szeretlek. Yuma én szerelmes vagyok beléd.
-Shu.....
-Tudom hogy nem fogod viszonozni,csak ki akartam mondani azt a ami a szívemet nyomta rég.
-Figyelj Shu...
-Ne kérlek ne kérj bocsánatot, ne mentegetőzz. Megértem.

Azzal fogtam magam és elmentem haza, nem tudva hogy mekkora hibát követtem el. Otthon az ágyamban fekve, a kedvenc zenéimet hallgatva is Yumán járt az agyam. Vajon mit akarhatott mondani? Komolyan gondolta hogy gyönyörű vagyok? Most mit csinálhat? Ő is azt érezte az ölelésnél amit én? Neki is fájt amikor elmentem? Ő is rám gondol? De a legfontosabb kérdés: Vajon ő mit érez irántam?

Gondolataim közepette elaludtam. Álmomban boldogan nevetgéltünk, egymást ölelve, miközben a két örökbefogadott gyerekünk együtt játszott a kertben. Yuma szerelmes tekintettel nézett rám, szerelmes puszikkal jutalmazott. Annyira szép volt. De sajnos fel kellett ébrednem.

Beletelt pár percbe, amíg realizátam hogy sajnos nem fekszik mellettem, hogy visszahúzzon az ölelésébe, hogy maradjak még egy kicsit, apró puszikkal hintse be a nyakam, hogy utána együtt átlépjük a gyönyör kapuját. Szomorúan felkelve indultam le a konyhába hogy igyak egy keveset.

Leérve nem várt meglepetés fogadott. Yuma ott állt a nappaliban és Ayatoval beszélgetett. Az utolsó lépcsőgokon megálltam és csak bámultam rájuk. Szóval Yuma azt akarta mondani hogy ő Ayatot szereti. Könnyes szemekkel rohantam vissza a szobámba és vetőttem az ágyamba.

Léptek zaja ütötte meg a fülem. Nyitodott az ajtó és besüppedt mellettem az ágy.
-Shu. Kérlek nézz rám.
Nemlegesen megráztam a fejem.
-Shu. Kérlek ne vonj le hibás következeteseket. Azért jöttem hogy elmondjam neked hogy Szeretlek. Már kiskorunkóta. Ayatot kérdeztem hogy hol vagy hogy végre elmondhassam neked.Felnéztem rá a könnyeim mögül. Az ajkaira hajolva szerelmes csókba hívtam az ajkait.

-És így történt hogy apuval egy pár lettünk.
-Anya elmeséled az első randitokat is?
Kérdezte, a kislányunk.
-Igen. Légyszi.-tapsikolt a kisfiúnk.
-Majd máskor kicsikéim.