A mostoha testvérem

2.rész

Elmúlt lassan hét óra és hallottam hogy a hugom fürödni indul. Megvártam amíg bement majd utána elhagytam a szobám. Halkan, észrevétlenül kinyitottam az ajtót egy kis résnyire hogy pont lássam Elisabethet. Bugyijából bújt ki majd a zuhany alá állt. Ah bakker, mi a fasz ütött belém?! Ilyet még sosem csináltam! Próbáltam levenni a szemem a hugomról de nem bírtam. A látványtól nagyon beindultam és lent a farkam is életre kelt. Az izgalomtól a levegőt szaporán vettem és a legszívesebben itt kivertem volna. Ellöktem magam hirtelen az ajtó félfától és gyorsan bementem a szobámba. Elterültem az ágyamon és próbálram lenyugodni.
~ Elisabeth szemszöge ~
Miután végeztem kimentem. Meglepődtem hisz úgy emlékeztem hogy becsuktam magam után az ajtót. Furcsáltam, de inkább arra gondoltam hogy elromlott a zár. Bementem a szobámba és befeküdtem az ágyba.
~ Hajnal két óra ~
Kb lehetett hajnali két óra mikor felriadtam mert nagyon rosszat álmodtam. Próbáltam vissza aludni de nem ment. Remegtem, hányingerem volt és féltem. Annyira emlékszem hogy itthon voltunk anya, apa, Marcus, Martinus és én. Társasoztunk és csengettek. Apa ajtót nyitott és egy pisztoly lövést hallottunk. Azonnal oda mentünk és apa a földön feküdt. Az ajtóban egy ilyen sötét arcú gyilkos állt akinek a kezében egy pisztoly volt. Felemelte a pisztolyt és hármat lőtt. Mikor mindenkivel végzett velem is végzett.
Még mindig nem tudtam aludni, ezért fogtam a párnám és átsétáltam Marcushoz.
- Marcus!... - ébresztettem fel remegő hangommal. Egyből felébredt.
- Elis, mi a baj? Miért nem alszol?.. - kérdezte kómásan.
- Rosszat álmodtam!.. - válaszoltam halkan.
- Gyere ide! - arrébb feküdt én pedig mellé feküdtem.
- Te remegsz!.. - simította meg a kezem. Hozzá bújtam szorosan és lehunytam a szemem.
- Itt vagyok mostmár veled, próbálj meg aludni! - simogatott ami megnyugtatott. Pár perccel később a hányingerem elmúlt és a remegésem is. Óvatosan átöleltem a derekát így szorosabban öleltem magamhoz. Lehunytam a szemeim és elaludtam.
- Reggel -