Ötlet-Elő

Szilveszteri parádé

Nah... megszületett. borzalmasan elégedetlen vagyok vele... Az egyik leg gyengébb és leg nullább, amit kiadtam a kezeim közül... lehet érezni rajta, hogy már muszáj volt túlesni rajta és naaagoyn eröltettem .... 

sajnálom T_T

Miraculous Ladbug univerzum - Marinette/Adrien ship - Ezt csak azért írom ki, mert a következő teljesen másik univerzumból érkezik majd....

***

Marinette lefagyott, amikor Adrien végül hozzá fordult és megkérdezte, hogy szeretné- e ha együtt mennek el a szilveszteri partira, amire Chloe volt kegyes és meghívta az egész osztályt. Lehet, hogy a születésnapi bulija után megint rátört a mindenkivel kedves lesz roham, és ennek köszönhetik fiatalok a bulizással kecsegtető partit. Alya és Nino már megbeszélték, hogy együtt mennek. Z ugyan várható volt, mégis hirtelen fordulat, hisz Marinette úgy gondolta, hogy esetleg nála találkoznak, rendbe hozzák magukat és tőle indulnak tovább. Azonban a B verzió is egész jól hangzott. Kicsit kíváncsi volt, hogy mi vette rá Adrient, hogy éppen őt kérdezze meg, ahelyett hogy az egyébként elég nyomulós Kagamit, vagy a szintén erőszakosan próbálkozó Lilát karolta volna át édesen. Szóval a hősnőnk észre se vette, hogy pislogás nélkül meredt percek óta a válaszra váró szőkére, aki kezdte magát egyre hülyébben érezni a csend miatt.

– Ha nem szeretnéd, akkor nem erőltetem...

– Jaj dehogy! – kiáltotta észbe kapva a fruska. – Csak meglepődtem, hogy nem volt jobb választásod. Úgy értem jó választás – mosolyodott el úgy, hogy magabiztosnak látsszon. Magában persze elmerengett rajta, hogy vajon miért éppen ő. Adrien meg kissé megnyugodhatott, hogy végre választ kapott, s ráadásul azt, amelyben úgy reménykedett.

– Nagyszerű. Majd egyeztetünk, de délután szeretnék érted jönni kocsival – jegyezte meg a terveit illető gondolatait. Osztálytársa csak bólogatott, de a fejében már a tervek keringtek, amik mind a ruháról szóltak.

A szilveszteri buli napján Marinette már egész nap lázasan dolgozott a sminkjén, a ruháján – amit addigra kétszer is kivasalt – és a cipőjét is már nem lehetett tovább tisztítani. El – vissza masírozott a szoba és a fürdő között, a tükörbe sokadjára próbálta a szemhéját a megszokott fekete tussal kihúzni, de a keze remegése csak nem hagyott alább. Minden kísérlete reszketős vonalat eredményezett. Tikky percenként sóhajtozott azon, hogy mennyit változott a világ. Régebben a lányok nem voltak ilyenek, és a készülődés bár tovább tartott, nem volt ennyi problémájuk. Mármint ennyi -féle. A ruhák, a fűzők, a puffos ujjak, a fodrok, a csipkék, a bársony kabátkák, a díszített kalapkák, a hozzájuk passzoló kalaptűk. Mindezek már a múlté. Van helyettük mindenféle smink krízis, ruhaválasztás, cipő, kiegészítő és minden mindenhez passzoljon. Újabbat sóhajtott az idegeskedő lányt elnézve, s a természetéből adódóan aggódva sietett a segítségére.

– Nyugodj meg végre. Biztosan tetszeni fogsz neki – csitította közben a háborgó tinilelket, de minden szava csak hasztalan volt.

Marinette végül egy olyan ruhát tervezett magának, amiben úgy érezte, hogy egyszerre Marinette és Katicabogár. Magabiztossá tette, és mégis önmaga maradt. A skarlátvörös ruha felül a testéhez tapadó selymesen fénylő anyagból volt, míg deréktől lefelé egy hasonló szalaggal takarta az átmenetet, s fodrozódó hullámokban omlott elől a combja közepéig, hátul a vádlijáig a csillámokkal megvadított tüll anyag. Haját kontyba kötötte, abba piros virágot tűzött. Karcsú nyakán vékonyka aranylánc kapott helyet, egy a nagymamájától kapott kis medállal. A ruha felső részéből maradó anyagból kis táskát is varrt magának, hogy telefon, Tikky és némi papír zsebkendő is lehessen nála egyszerre.