You

3. fejezet

Másnap reggel már boldogabban keltem ki az ágyból, megelőzve a szobatársaimat. Lexi valóban bemutatott pár embernek, akik ugyanúgy jófejnek tűntek a maguk módján, mint ő. Ott van Scott Marshall, aki nagyon nyitott volt és barátságos. Eva Pierce, ő egy pozitív, és kedves személyiségnek tűnt, és rögtön meg is kedveltem. Valamint Rhett Wesley, akiről annyit tudtam meg, hogy a vezetékneve miatt sokan szekálják valami Griffendéles fiú miatt, de ettől függetlenül ő is rendesnek tűnt. Emellett arra is rájöttem, hogy a Griffendél és Mardekár között elég éles ellentét van, ami nagyon régre, még az alapítók viszonyára vezethető vissza. Nem mintha ezen nem változtathattak volna azóta, de mikor ezt a véleményemet megosztottam Lexivel, annyit válaszolt, hogy azóta csak rosszabb a helyzet, és hogy ezen lehetetlen változtatni.

Az Ilvermornyban semmi ilyen nem volt. Mindenki megvolt mindenkivel, ha voltak is ellenségeskedések, az nem egy szimpla hovatartozás miatt volt.

Percek alatt elkészültem, igazából nem volt sok teendőm. Magamra húztam az egyenruhám, a hajam kifésültem, és egy kicsit csaltam azzal, hogy eltűntettem a szemem alatti karikákat a pálcám segítségével. Mert alhatok én akármennyit, reggelente mindig úgy festek, mint egy mosott szar. Nem akartam Lexit felébreszteni, de mindenképp meg akartam várni a reggelivel, így lementem a hálókörletből a klubhelyiségbe, és elhatároztam, hogy ma mindenképp küldök levelet az otthoniaknak. Elővettem hát egy pergamentet és egy tollat, majd írni kezdtem, gondolván ennél jobb alkalmat úgysem találtam volna rá a mai nap. Már nagyban elmerültem a mesélésben, mikor léptek zaját hallottam, de hátranézve senkit se találtam magam mögött. Pár perc múlva mégis furcsa érzésem támadt, mintha figyelne valaki, így újból hátrafordultam.

- Jézusom! - ijedtem meg a hirtelen megjelenésétől. Draco Malfoy állt előttem pár méterre, hátát a falnak támasztva. Még a tollat is elejtettem, mire felhúzott szemöldökkel, gúnyos mosollyal meredt rám.

- Bocs. Nem szoktam hozzá, hogy ilyenkor van valaki idelent rajtam kívül - mondta, és habár a szavai normálisak voltak, mégis úgy tűnt, mintha kigúnyolna.

- Semmi baj, nekem még túl reggel van - legyintettem, ami aztán későn belegondolva ultra béna volt. Ilyenkor utáltam, hogy ilyen gyengék a szociális képességeim. A mosolya még szélesebbre húzódott, amitől talán még undokabbnak tűnt. Nem szólt semmit, ahogy én sem, és egy idő után kezdett kínossá válni ez a csendes szemkontaktus, így köhintve egyet visszafordultam, hogy újra írni kezdjek. Legszívesebben megkérdeztem volna tőle, hogy mit szokott csinálni ilyen korán egyes-egyedül, de nem éreztem hogy ilyen kaliberű kérdést feltehetnék neki, hiszen nem ismerjük egymást. Meg annyira amúgy sem volt fontos, inkább csak kíváncsi voltam.

- Szeretek egyedül lenni, és szinte csak ilyenkor lehet, ha érdekel - szólalt meg újra, mire összerezzentem. Olyan volt, mintha hallaná a gondolataim.

- Akkor nem zavarlak, fent is tudom folytatni - álltam fel, kezembe fogva azt az egy szem pergament és tollat. Nem válaszolt, én pedig elsiettem mellette.

- Te már fel vagy? - kérdezte Lexi kómásan. Úgy tűnt, abban a percben kelt ki az ágyból.

- Aha - válaszoltam, leülve az ágyamra, és elgondolkoztam. - Volt egy fura beszélgetésem Draco Malfoy-jal, ha lehet ezt annak nevezni.

- Igen?

- Nem nagy ügy, épphogy összefutottam vele igazából.

- Akkor jó.

Bement a fürdőszobába készülődni, míg nekem folyamatosan egy dolgon járt az eszem.

- Lexi...