Szerethetetlen { Bradley Will Simpson ff.}

Prológus

Mindenki idegesen rohangált körülöttem, kapkodtak és mindenki az énekeseket keresték. A stylistok a fellépő ruhák miatt rohangáltak fel alá, a sminkesek az előadók arcát szerették volna már végre megcsinálni, csakhogy ők még sehol se voltak. A feszültség nagyon is érződött a levegőben, de senki se beszélt erről, csak a menedzser, aki idegbetegen hívogatta a srácokat, de hiába a hívás kicsengett, de válasz nem érkezett rá. A feszültség, akkor kezdett a legjobban növekedni, amikor már szinte minden rajongó itt volt. Elfoglalták a helyüket, és vártak, miközben valami alig ismert banda számai mentek a háttérbe szórakoztatás céljából. Az idő egyre fogyott, én pedig még hússzor leellenőriztem, hogy biztos új memória kártyát raktam-e be a kamerámba nehogy rosszat tegyek bele, és ne tudjam megörökíteni az év utolsó fellépését. Igen, ha még nem lett volna elég az, hogy a srácok nincsenek itt, akkor még az is közre játszik, hogy ez az év utolsó fellépése, és ahogy a menedzser mondaná, ennek tökéletesnek kell lennie. Idegesen doboltam a lábammal a padlón, éppen az egyik számuk ment a fejembe, amit egyszerűen nem tudtam kiverni onnan, akárhogy próbálkoztam. Egy kis széken ültem, amit még mikor beértünk ide, akkor találtam. Nagyon nehezen tudtam álcázni, hogy mennyire izgultam azért, hogy minden a forgatókönyv szerint alakuljon. De az idő, csak fogyott. 10 perc, 9 perc, 8 perc, és most már csak 7 perc maradt a műsorkezdésig, és a backstage hátsó ajtaja még mindig nem nyílt ki. Nem rontott be rajta a 4 srác, és senki se tudta mi történhetett. A hajamat felkötöttem kontyba, és közben azon gondolkoztam, hol is lehetnek. Az elmúlt néhány hónapra támaszkodtam, arra hogy mennyire ismertem meg őket. De hirtelen semmi se jutott az eszembe, és az tényleg kezdtünk kifutni az időből. A gyomrom görcsbe rándult, és nem tudtam mihez kezdhetnénk, nélkülük nincs koncert. Még egyszer leellenőriztem az időt, de kár volt. Lejárt a maradék időnk, és ezzel egy időben az ajtó kivágódott.