A kis ördög szerelme (2. rész)

Tom

- Tom.. hát.. már nincs a szobájában!
- Ezt hogy érti? - emelte fel a hangját Paul.
- A.. az ablakot betörték és.. fegyver volt náluk így én... Sajnálom én.. - kezdett idegesen hátrálni arcához tartva a vágólapot.
- Uram.. - tette vállamra kezét Patryk, de meg se mozdultam. - Megtaláljuk!..
- Tord? - szólt kétségbeesetten - Ugye.. ugye ez csak..
- Mi van Tim-mel?
- Megtaláljuk! - mondta Paul - És megfizetnek!
- Tord? - tette Edd kezét karomra.
- Ha megtaláljuk.. - kezem ökölbe szorult és fogaim csikorogtak - a saját b...

 A nap fénye melegítette a kis élőlényeket mely dalukkal szórakoztatták az embereket. A fák levelei táncot jártak az enyhe szélben.
- Ugh.. hol vagyok? - Ébredezett. Mellkasában nagy fájdalom nyilallt - Gh.. - próbált fel ülni, de nem volt ereje. Párat pislogott, hogy látása kitisztuljon s könnyeit elhessegesse melyek nem engedelmeskedtem. A mélyszürke színű szoba nem segítette emlékeinek visszaszerzését és kérdéseinek megválaszolását. Oldalra pillantott. Selyem ágyban feküdt mely pézsma színeiben tündökölt. Hasát takaró fedte, de kilátszó vállai és furcsa érzés mely közvetlen érintkezést jelentet az ágyneművel, az jelentette, hogy felső teste nem teljesen fedett. Legalábbis nem ruhával. Remegő kezekkel emelte fel takarót beengedve a hideg levegőt és felfedve kötszerbe burkolt mellkasát ahonnan a fájdalom áramlott. Ajtó kattanás zavarta meg mire leejtette a takarót ismét kilökve melegséget burkolatából.
- Már vártam, hogy személyesen üdvözölhessem önt! - lépet be vigyorogva. Mivel nem tudott felemelkedni így nem láthatta, de hirtelen ágya megtette helyette és kínok közepette emelte meg felső testét. Nyöszörögve, megbénulva fájdalomtól várt. A takaró lecsúszott ölébe és hiába próbálta, nem volt elég ereje megemelni kezét, hogy visszategye. Az előtte álló fickó kezében távirányító melyet elengedett mire az ágy megállt. Zsebébe eltette a szerkezetet. Szórakozottan mérte végig szemével a gyenge testet. - Hm.. Már kezdem megérteni a vörös vezért.. Habár már láttam jobbat! - mondta a fekete szemüregekbe nézve.
- Ki.. - kezdte remegő hanggal, de kiszáradt torka úgy kapart melytől köhögni kezdted. Egész teste megfeszült a fájdalomtól mely köhögés miatti mellkasa melyen seb húzódott, izmai használódtak. Igyekezett visszafogni a krákogást. Kezei ökölbe szorultak maga mellett.
- Tessék! - nyújtotta felé a kinyitott flaskát. A másik tétovázott, de hagyta, hogy itassák, még ha majdnem bele is fulladt. - Gondolom a barátod már beszélt rólam! - kezdte. A tüskés hajú rá pillantott. Ismerősnek tűnt arca, de hirtelen semmi sem ugrott be. Talán.. - A sárga vezér vagyok! - mondta mikor letette a flakont. A másik szeme kikerekedett. - Na mi az Thomas? - fogtam meg állát - Csak nem sikerült feleleveníteni emlékfoszlányaid! - vigyorgott. Az ananász fiúban hatalmas gyűlölet fortyant fel. Minden rossz amit Tord mesélt róla. Hogy képes volt akár saját embereit és ártatlan gyerekeket is feláldozni akár aprócska haladásért. Hogy mekkora károkat okozott szerelmének. Az irritáló beszéde mely furcsa szavakkal teletűzdelt.. és a tudat, hogy szabadságát akadályozza. - Ó, de morci fejet vág valaki!
- Mit akarsz? - kérdezte halkan majd torkát köszörülte.
- Háát.. - kezdett el sétálgatni lassan a szobában nagyokat lendítve lábát. - Tudod.. Egyértelmű, hogy fontos vagy a vörös vezér számára! - állt meg majd felé fordult - Így számomra is! - vigyorgott.
- Mire célzol?
- Hmm.. hát.. - lépdelt felé