Fuss amíg csak a lábad bírja

2. FUTÁS

Először egy dombot kezdtem el megmászni! Hah! Még , hogy domb! Egy kész hegy. Ahogy haladtam felfele, egyre vastagabb lett a hó! Előre haladni már egyre nehezebb volt! Eltelt szinte egy nap, mire fel értem a tetejére! Hmm... Nem is! Lehetett az egy és fél nap is! Jól ki fáradtam. A hegy tetején volt egy fa, jó vastag ágakkal! Fel másztam azzal a szándékkal , hogy majd ott éjszakázom!

Reggel arra keltem, valaki szitkozódik.

- Mi a f*sz? Hogy lehet valakit elveszteni, egy kicseszett hegy tetején? Hova az anyámba tűnt?

- Figyu! Szerintem neked befagyott az orrod! Nem tudom kit/mit keresel, de nem használod a szaglásod? Vagy nem tudod használni, mert belefagyott a takony?!?

- Öööö... Hát te mit keresel itt?

- Ezt én is kérdezhetném!

- Hát, csak épp erre jártam és úgy tűnik, hogy te is itt vagy!

- 1 , csak ÚGY nem mászik meg senki egy kicseszett hegyet 2, miért? Hol kéne lennem?

- Ööö... Hát nem kalandozol?

-mert, szerinted most mi a retkes ku...
Khm... Fészkes fenét csinálok?

- Egy fán gubbasztasz!

- Ide jöttem fel aludni, de valaki a szitkozódásával felébresztett!

- Bocs!

- Csak ennyi? Komolyan?   +sóhajt+
Amúgy meg kit-mit kerestél ennyire buzgón?

- Hááát... Ami azt illeti...

- Igen?

- Talán téged, de nem biztos!

- Engem?

- Aha!

- Minek?

- Hát, több oka is van!

-Hallgatlak

- Először is! Mert, mindig is kalandozást akartam, de apám, az Alfa ,sose engedte!

- Hogy oda ne rohanjak és faljam fel a zúzád!

- Mivan?

- Semmi!

-Ok! A másik pedig, te vagy a piroska és így me....

-Hogy ki vagyok? Most komolyan! Azért, mert egy ki-bebaszott ,piros pulcsiban láttál először attól még nem vagyok piroska!

- De...

- Nincs de! Meg különben is! Mit akarsz kezdeni hah? Piroska és a Farkas ellenségek! És én egy kicseszett farkas vagyok! Érted? FARKAS! MEG KÜLÖNBEN IS, EZ EGY KIBASZOTT MESE!!!!

- Ne kiabálj!- szólt rám kicsit félősebb hanggal.

- NE KIABÁLJAK? NE KIABÁLJAK? Most komolyan! Itt akasztóm fel magam! Mindegy! Húzz haza! Koloncokra nincs szükségem!

- Szóval, szerinted kolonc vagyok?

- Nem ismerlek és te se engem! Még egymás nevét se tudjuk! Kaját így is nehezen találtam egyedül! Na meg, mihez kezdenél, ha jönnek a vadászok?

- Elfutunk!?

- Igen! De, mi lesz, ha ketté válunk? Bele gondoltál már? Egymásra kell majd vigyáznunk!

- Engem nem kell félteni!

- Nem adod fel, mi?

- Még jó, hogy nem!

A picsába! Nem fogom tudni le rázni! Hmm... Ha ketten vagyunk, talán tudnánk vadászni valami elemózsiát, de azok a mocskos vadászok! Mindegy. Bele megyek, hátha lesz valami haszna ennek a nyomoroncnak.

- Jó! Gyere velem! De, ha fel idegesítesz, akkor ott hagylak a puszta közepén!

- Azt úgy hogy?

- Csak egyszer menj el WC re és máris ott maradsz! Egyedül!

- Akkor óvatos leszek!

-Hahahaha! Na jól van!

- Amúgy a nevem Bryan! Téged hogy hívnak?

- Rose!

-De szép név!

- Most hízelegni akarsz?- háborodtam fel kissé. Jól kezdődik így az utunk.

-Nem

- Akkor asszem köszi, na de most már induljunk!

És el indultunk a hegy másik oldalára!
Ahogy felfele menet nehéz, lefelé még nehezebb! Az út csúszik, hó alatti talaj kiszámíthatatlan. És pont itt kezdődött a baj!

Én, mint szerencsétlen megcsúsztam! Ezzel még nem is lenne baj, mert Bryan meg fogott! Igen, de Bryan is egy szerencsétlen, ő is megcsúszott, pont ott ,ahol én is. És így villámgyorsan zúgunk éppen lefelé az igen meredek hegyről.

Az alján sikerül megállnom, pont egy csapda előtt. És persze, hogy Bryannek meg kell löknie hátulról ,hogy beleessek a csapdába!

- Szedj le innen, te szerencsétlen!

- Én vagyok a szerencsétlen? Te vagy abban a háló-csapdában!

- Én lógok, de te lökték bele!

-Még hogy én!?

-Igen, ki más? Látsz még itt olyan féleszűt, mint te vagy?

-Te estél bele a csapdába!

- Mert meglöktél!

- Amúgy is beleestél volna!- próbálja állítani az igazát, több-kevesebb sikerrel.

- Csak jöjjek le innen! - mordulok rá erélyesen. -Most már le szednél?

- Nem fogsz bántani?

- Ne légy nyuszi, ne bogyózz magad alá.

- nem vagyok és nem fogok! Csak nem szeretnék össze veszni veled.

- Jó! Nem bántalak.- Azzal odament a háló kötelének rögzítőjéhez és elvágta a kötetet! Nagy puffanással értem földet.

- Na menjünk tovább!

-Oké.

És előre ment! Hirtelen megáll előttem, én meg hátulról fellököm, pont bele, egy ugyanolyan csapdába, mint amiben én voltam!

- Hé! Szedj le innen!

-Miért én?

- Mert, te löktél bele.

- Amúgy is beleestél volna! - ismételtem meg kiváló kifogását, amit még ő mondott bő fél órával ezelőtt sütött el!

- De akkor is! Szedj le innen, én is segítettem!

- Megoldottam volna egyedül is!

Azzal oda mentem és elvágtam a kötelet. Nagy puffanással ért ő is földet, amin muszáj volt egy aprót kuncognom.