Fuss amíg csak a lábad bírja

5. FUTÁS

Mikor ki értem a barlangból, megcsapott a hideg, friss levegő. Mélyen beszippantottam a  levegőben terjedő szagokat, ami a fa, fű és a hideg volt. Ami azt jelenti ,hogy nincs a nyakunkon a vadász! "Hál'istennek!" Lélegezem fel, mikor meghallom magam mögül egy kis morajlást!

- Baj van?- kérdi Bryan. Nem értem! Minek jött ez utánam?

- Nincs, miért?

-Mert olyan szomorúnak tűntél!

- És téged mióta érdekel az, hogy boldog vagy szomorú vagyok!?

- Nyugi, csak aggódtam egy kicsit! Nem kell egyből a nyakamnak ugrani.

- hahhh! Tudod, sokszor nem értelek! Vagyis alig utazunk egy ideje együtt,de én akkor se tudok ki igazodni rajtad!

- Öhm.... Erre most válaszolnom kellene!?

-Nem, felejtsd el!- majd besétáltam a barlangba!

- Van egy hely, ahol mi együtt élünk! Mármint, mi növényevők! Oda kéne eljutnom!

-Jó! Ha jobban leszel akkor elmész oda, mi tovább állunk! Gyere, Bry!- majd odébb sétáltam a barlang bejárata felé!

- Na jó! Most mondd meg, hogy mi bajod?!!- kapott el hirtelen Bryan, megint az idegesítő kérdéseivel.

- Bajom? Nekem nincs bajom!

- Ne mondd nekem, hogy nincsen bajod! Látom, hogy van valami!

- Semmi sincs! Csak eszembe jutott pár dolog! Jól vagyok! Tereljük a témát, légyszíves! Hogy van a szarvas? 

- Jól van, hamarosan rendbe jön, de te......

- Akkor magára hagyhatjuk ugye?!

- Szerintem igen!

- Jó- azzal vissza mentem a barlangba. A barlang egész tágas, ha nem menekülnénk, tuti belaknám, de így...

- Na, szóval... az van, hogy mi megyünk tovább!

- Mi? Nem úgy volt, hogy akkor mentek el, mikor én jobban leszek?

- Szerintem egész jól vagy már, úgyhogy nincs miért aggódni! 

- Hump! Akkor menjetek! 

- Nem kell kétszer mondanod! - azzal egy lazát intve átváltoztam és mentem volna ki, ha Bryan nem állja az utam! 

- Mi'van? Ennyire nehéz a búcsúzkodás? 

-Sajnálom, hogy megakadályoztalak, de még mindig itt van a vadász!

-Mi? dehogy! Azt érezném!

-Szagolj csak a levegőbe!

Ahogy mondja, úgy teszem, beszagolok a levegőbe!

-Baszki! tényleg itt van!

-Most mit csináljunk!?- kezdte Bry kicsit pánikló hangon.

-Először is nyugodjunk le és gondoljuk át a helyzetet. Vannak kutyái, akik rohadtul ismerik a szagunkat, vagyis el kell mennünk innen, mielőtt kiszagolnának minket. De hová!?

-A rejtekhelyünk nincs olyan messze innen, mehetnénk oda. Én haza jutok, ti pedig egy időre fedezékbe tudtok lenni, így nem kap el a vadász.- ötlötte fel az ötletet a szarvas cimboránk.

-Én szamár utoljára, mi?! Nekem mindegy most már, csak ne kapjanak ki a bundámból!

-Ő nagysága csak nem nekem kedvez?!?

-Sokkal inkább az életemnek, köszi!

-Sose fogtok jóba lenni, igaz?- sóhajtott Bry.

-Egy ilyen utálatos alakkal, mint ez a növényevő, biztos, hogy nem!!

-ÉN!? Utálatos?!? Biztos, hogy nem!

-Oké, elég lesz! Inkább menjünk, mintsem haljunk meg itt!- majd segített felállni a földről, újdonsült barátjának. Nem értem! Mit talál benne olyannak, hogy már ilyen jóba legyenek és ennyire bevédje előttem! Na mindegy. Ez is egy dolog amit Bryan-ben nem értek. Sőt, szinte az egész lényét nem értem, még magamat sem. Most komolyan, volt olyan, hogy le cukiztam!?

-Rose, minden rendben? Olyan vörös az arcod.- nézett rám fura pofával. Ooh, te csak ne nézzél aranyom, mert be húzok egyet!

-Semmi bajom, az ég világon semmi! Én megyek előre, hogy ha gond van el tudjam terelni őket. Oké, indulás.- és elindultam ki a barlangból, mögöttem a két jómadárral.