A játszma

Prológus

Szegedre érve a szívem gyorsabban vert, izgultam az új életem miatt és amiatt is, hogy belecsöppenek egy idegen fiú életébe aki nem a legkedvesebb fazon akivel találkoztam eddig. Persze érthető, hogy lázad abban a korban van 19 évesen viszont azt is tudom ellenem is fog. Próbálok majd szerethető lenni, de az is biztos nem mindig fogom bírni azt, hogy az Ő kedvére járjak mindig. Vannak furcsa dolgaim, hamar kapom fel a vizet emiatt nehéz lesz bájos húgnak mindig lenni aki ráadásul egyszer nem látta leendő bátyát. Követtem mindenhol ahogy rajtam kívül még millió lány csak engem is követett Ő. 

Nehéz lesz beilleszkedni az összeszokott osztályba ahol nem ismerek senkit és lehet nem is fogom az osztályomat úgy megismerni ahogy kellene és emiatt szomorú vagyok. Szívesebben maradtam volna Szombathelyen ahol tudott volna rám vigyázni a mamám, viszont azért se maradtam, mert Anya nagyon szomorú lett volna és én is a hiánya miatt. Illetve gondolom Zoli se örült volna attól, hogy egy anyát elszakított a lányától a kilométerek miatt ami nem kevés emiatt ritkán láttam volna. Az új életem tudom mesés lesz, hisz tehetős családba fogok élni ami részben nagyon jó és rossz. Félő az, hogy a tehetőség miatt eltunyulok és nem fogok semmit se csinálni, mármint dolgozni, de viszont abból a szempontból meg jó mivel szívbaj nélkül vásárolhatom meg azt a cipőt amit szeretnék és nem a mostaniba kell majd járnom aminek már az orra kezd lejönni illetve már a talpán van egy kis lyuk, nem zavaró de nem egy elit iskolába való öltözet. 

Mikor befordultunk a gazdagnegyedbe a szívem megállt, nem tudtam felfogni hogy egy ilyen házba fogok élni hiszen ezek olyanok, mint a kastélyok. Anya mosolyogva vezetett mellettem és tudom nem amiatt, mert milliomos férje lesz, hanem amiatt végre egy család leszünk és végre nem egyedül fogja lehajtani fejét nem másról álmodozva, hogy Zolival legyen akit elmondása szerint nagyon megszeretett. Nem tudom, hogy ismerték meg egymást nem említette sosem, de lehet jobb ez így. Mikor megtudtam költözni fogunk nem örültem a hírnek egyrészt amiatt, hogy újra férfiak lesznek a házba ami megrémisztett, több éve nem volt és nem tudom, hogyan tudok hozzájuk alkalmazkodni. Más szokásaik vannak és úgy még nehezebb csak képeken láttam Őket akikkel leélem az elkövetkező remélhetőleg sok évemet. 

-Ott vannak!-mondta boldogan és gyorsított egy kicsit, hogy hamarabb oda érjünk. Erik is ott állt az apja mellett miközben dohányzott, már ez nem volt valami szimpatikus tulajdonsága, de nem probléma. Házuk a többihez képest egy amerikai villa volt, nagyon modern, de közben nem csak a fekete és a fehér dominált. Kertjük tele volt növénnyel amik gondozottak voltak, tulipán tömkelege virított a sziklakertben ami a kedvenc virágom emiatt már otthonosabbnak érzetem az új otthonomat. Anya befordult a garázsba és leállította az autónak motorját, felém fordult és egy bíztató mosolyt küldött felém.

-Ne félj Eriktől, nehéz esett, de hamar megfogod kedvelni mivel a szíve helyén van.-bólintottam, mert többet nem bírtam volna megtenni. Mintha megérezte volna az aggódásomnak fő okát amit eddig azzal nyomtam el, hogy a suli miatt jobban félek, viszont egy mostohatestvér sokkal nehezebb feladat, mint egy beilleszkedés a mostani iskolámba amiben szerencsére még tavaszi szünet van, eddig magántanulóként voltam ott ami nem volt olyan nehéz hisz volt mellettem egy magántanár aki segített amiben csak tudott. Nagyot sóhajtva kinyitottam az ajtót és kiszálltam kocsiból. Anya már Zoltánnal beszélgetett, felém pedig Erik igyekezett kicsit mogorván amitől a hasam is összerándult. Jobban nézett ki élőben, mint a képeken és a tetoválásai nagyon vonzóvá tette amiről Ő is tudott.

-Hello, Erik vagyok!-nyújtotta felém a kezét és egy apró mosolyra húzta száját. Ettől a mosolytól kezdtem kicsit ellazulni és már annyira ne féltem Tőle. 

-Szia, Lara vagyok remélem nem kell majd bátyónak hívnom.-nevettem fel és kezet fogtam vele. Mosolyogva kacsintott egyet és intett a fejével, hogy kövessem. Lassan követni kezdtem miközben ámultam, nem hittem a szememnek, hogy én ilyen házban fogok élni és gondolom anya se gondolta volna, hogy majd azt a kis lakást egy villára váltjuk. 

-Először is Ő itt az apám, Zoltán!-mondta, mosolyogva fordultam Zoli felé aki nem kezet fogott, hanem megölelt. Jól esett hisz sokkal jobban szeretem az efféle üdvözlést. 

-Szia Lara, milyen volt az utatok? Remélem nem rémísztett meg a fiam, néha ijesztő fazon!-nevetett fel és megveregette Erik vállát. A fiú mosolyogva vette a poént és Ő is jót nevetett a cukkoláson. 

-Szia Zoli, hát igen kicsit rémísztó volt a tetkós fazon, de hozzá tudok majd szokni!-mondtam amire csípőből kaptam a cukkolást. 

-Engem ki kérdez meg arról, hogy megijedtem-e a madárfészkes lánytól?-húzta a száját egy félmosolyra. Én nevetve csaptam meg, így kezdődött az első közös családi programunk amit anya meghatódottan hallgatott. 

-Erik vezesd körbe Larát, illetve vigyétek fel a cuccait a szobába, az se lenne baj, ha megmutatnád neki az új ruhatárát!-mondta Zoli és karon ragadta anyát és elindultak egy park felé. Bátor húzás volt egyedül hagyni minket, de így tudjuk csak egymást jól megismerni.

-Milyen új ruhatár?-kérdeztem megilletődve, Erik a kocsiból szedte ki a bőröndömet amit nem volt megkülönböztetni anyáétól hisz rajta volt egy kalligráfia betű ami a nevem kezdőbetűje. Nemvolt nagy bőrönd, de annak a pár göncnek pont elég ami illik abba a suliba és itthonra. Nehéz lesz megszokni a villogást és azt is, hogy a legjobb formámat kell mutatnom majd, viszont sajnos ritkán tudom reggel kihozni magamból a legjobbat. 

-Klára, rendelt neked pár göncöt, egész csinos ruhák amik nem tini picsásak, hanem amik illenek hozzád és a suliba is. Van néhány egyberuha is közöttük, na meg csinos fehérneműk.-húzta perverz mosolyra a száját.

-Te ezeket honnan tudod?-kérdeztem megilletődve.

-Mivel nincs házvezető nőnk nekem kellett kipakolnom, de annyira nem bántam hisz megtudtam milyen stílusa van a suli új csajának, illetve a második ház asszonynak!-nevetett fel és benyitott a házunkba. Mikor benyitsz egy fogas fogad amin kabátok lógtak, illetve alatta egy cipősszekrény volt megtalálható amin szépen rendezetten sorakoztak a márkásabbnál márkásabbak. Gyorsan lekaptam magamról a cipőm és feltettem a cipők mellé illetve a széldzsekimet is felhelyeztem a kabátok közé. Erik ugyanígy tett aztán mikor végzett lehajolt és adott egy kék színű papucsot ami tökéletesen passzolt a lábamra.

-Ez a tiéd, gondolom nem akarsz egésznap cipőben lenni emiatt vettem neked egyet, remélem tetszik. Úgy láttam a ruháid között is a kék fehér dominál emiatt választottam kéket.

-Köszönöm, figyelmes vagy mivel tényleg ez a kettő szín a kedvencem!-mondtam mosolyogva. Ő csak bólintott és folytatta a körbevezetésemet. Mindegyik hely amit megmutatott maga volt a mennyország, sose hittem volna azt, hogy majd a fürdőm nagyobb lesz, mint az előző lakásban lévő nappalink, kicsit féltem attól nem fogok beilleszkedni és nem tudok majd hozzászokni, de a jövőbeli Lara már boldogan sétálgat az iskolában miközben a jobb oldalán az a fiú áll akit a világon a legjobban szeret!