A játszma

1.fejezet

Az első hetem az új házban szokatlan volt és sokáig idegennek éreztem magam a mostani otthonomba, Zoli persze ránk bízta mikkel tesszük számunkra is otthonossá ami részben segített egy kicsit beilleszkedni. Kitettem a nappaliba néhány számomra fontos képet illetve a szobámat is teletettem képekkel, régi képek virítottak a szekrényeken, ahol még apa is velünk volt. Zoli nem érezte magát kellemetlenül miatta és azt is tudta nekem ez fontos emiatt nem ellenkezett egy percig sem. Anya is kicsit próbált otthonos hangulatot varázsolni, vett néhány virágot illetve néhány dekorációt, a pár nappal készült négyes fotónkat is bekeretezte és egy jó látható helyre tette. Azon a képen mindenki mosolyog és nem kényszerből, jól éreztük magunkat és még Erik sem ellenkezett a közös program hallatán. Instangramra kitette a közös fotónkat amin valljuk be sok kedvelés lett röpke 10 perc alatt és gondolom sok lány küldött el a pokolra azért, mert betoppant egy számukra idegen lány Erik életébe. Nem jelölt meg rajta illetve nem írt hozzá semmit emiatt én egy kis ideig láthatatlan maradtam számukra amiről repdestem örömömben. Mivel az oldalam privát illetve nem látszik a profilképemen az arcom nem talált meg egy  vitára éhes hiéna sem. Persze a kommentszekció csak a találgatásokkal volt tele, néhány lány egymás torkának esett amiatt, hogy Erik csak azoké a lányoké lehet és nem jöhet szóba egy lány se csak Ők, akik mindennap csorgatják utána a nyálát. Aláírom helyes, de azért mindennek van határa.

Mivel hétfő van ezért iskola is amitől tartok és ez természetes, eddig csak magántanulóként ismerhettek, de nagy eséllyel akkor se tudtak semmit se rólam csak maximum a nevemet, most viszont megismernek engem aminek örülök hisz lehet új barátaim lesznek viszont van bennem egy furcsa érzés ami nem tetszik. Mindenki fél az új kezdettől, mert szeret mindenki a megszokottban maradni és ezzel nincs semmi baj addig míg nem hátráltatja abban az embert, hogy éljen és ne csak monoton napjai legyenek. Nem kell mindennap hasznos dolgot tenni viszont igenis kell az új dolgok/emberek felé nyitni mégha nehezen is, de muszáj megpróbálni! Én sem szívesen hagytam hátra az eddigi életemet viszont tudom azt, hogy minden okkal történik és most nagyobb esély van arra, hogy izgalmasan éljem le sulis korszakomat. Erik most végzős én pedig tizenegyedikes, szóval azért nekem még van kis időm gondolkozni az életem hátralevő részén neki már nincs sok, lassan itt van az érettségije amire nem tudom mennyire van felkészülve. Nem tudom milyen tanuló, de úgy gondolom nem lehet rossz hisz egy elit iskolába nem csak azt nézik ki az apád hanem azt is mennyire vagy érett illetve milyenek a jegyeid, ha pedig az apja miatt van abban az iskolában akkor pedig nagy eséllyel elhasal az érettségin illetve az életben is mivel nem lesz mindig ott Zoli.

-Lara remélem már ébren vagy és nem nekem kell kirángatni az ágyból!-mondta hangosan Erik az ajtó túloldaláról. Én éppen a nagy tükör előtt térdeltem és próbáltam normális sminket varázsolni magamnak illetve a hajammal szerettem volna kezdeni valamit. Mivel nem szólaltam meg a koncentrálásom miatt Erik benyitott és meglepetten nézett le rám, érdekes fejet vágtam miközben húztam a tusvonalamat, de melyik lány nem vág fura arcokat közben? 

-Szuper, elmegyek felöltözni, 7.20-ra legyél lent. Gondolom a reggelizni nem akarsz még szóval majd veszel valamit a büfében, ott tudsz inni kávét is bár eddig nem nagyon láttalak azt iszogatni.-vakarta meg az állát miközben eltűnődött azon, ittam-e már kávét ebben a házban. Utálom a kávét emiatt engem nem látott még azt szürcsölgetni, maximum forrócsokit ihattam vagy kakaót.

-Nem szeretem, emiatt az nem fog hiányozni a reggeleimből, maximum a kakaó, de majd felkelek hamarabb aztán iszok.-mondtam és bedugtam a hajsütő vasat melegedni míg én kiválasztom a mai ruhámat. Gondoltam mivel jó idő van ezért felveszek egy kantáros szoknyát fehér pólóval és mellé egy sportcipőt, kiválasztottam kettő köves karikafülbevalót és kitessékeltem Eriket miközben öltözök. Mivel a hajsütővasam már ezer éves emiatt neheze melegszik így nem volt azzal baj, hogy esetleg túl forró lenne majd és leégetem vele hajkoronámat.  

***

-Lara, ha kell valami akkor csak hívj illetve néha napközben rám írhatsz nem fog zavarni, próbálok egyből válaszolni! Biztosan lesz valaki kijelölve arra, hogy körbevezessen emiatt nem aggódok. Ha kell pénz csak írj meg akkor is, ha szarul érzed magad! Mivel még nem tudod az utat emiatt egyedül ne kóvályogj haza, fura fazonok vannak.-darálta le miközben vezetett az iskola felé.-Ó, majdnem elfelejtettem...mindenki veled lesz elfoglalva, azt fogják hinni a barátnőm vagy és én miattam nem muszáj megcáfolnod legalább leszállnak rólam az éhes hiénák.-nevetett fel jóízűen. Nekem a szívem megállt a kijelentésére, azzal tisztába voltam, hogy mindenkit érdekelni fogok, de azzal nem számítottam arra kér ne cáfoljam meg azt, hogy a barátnője vagyok.

-Neked elment az eszed? Mi van akkor, ha rájönnek a mostohatestvéred vagyok, te ebbe belegondoltál?-sipítottam.

-Igen bele, nem hiszem nagy dobra vernék mivel nincs vérkötelék illetve ki nem szarja le? Én csak azért kérem, hogy legalább ez a pár hónapom ne azzal menjen el, hogy én a lányokat vakarom le magamról!-nézett rám kérlelően. Félve, de belementem a játékába amiben én is már főszereplő vagyok. Nem hittem sose, hogy erre a szintre süllyedek, de valamilyen szinten megértem mivel én se akarnék folyton fiúkat hajtani el magam körül, egy idő után belefáradnék én is abba, hogy mindegyik fiú oda van értem. 

-Tudod, ha lebukunk nekünk végünk van, illetve mi van akkor, ha elkezdünk többet érezni egymás iránt?-motyogtam.

-Tudod akkor az lesz foggal körömmel harcolunk azért elfogadják a kapcsolatunkat!-mosolyodott el és befordult a suli parkolójába. Én kicsatoltam az övemet és hátra nyúltam táskámért, Erik biztatóan megszorította kezemet és kiszállt az autóból, én is így tettem. Mosolyt erőltettem magamra miközben a gyomrom azért igyekezett, nehogy kidobjam mindenki előtt a tegnapi vacsorámat. Az autót miután kiszálltam Erik bezárta és mellém tipegett, megfogta a kezemet és így sétáltunk be a suli kapuján. Furcsa szemekkel méregettek engem az emberek, tudták ki vagyok csak a nevemet nem tudták, azt is sejtették közöm van Erikhez, de nem tudták milyen száll fűz hozzá, de jobb is, ha ebbe nem ássák bele magukat, érdekes dolgokra jönnének rá amivel tönkretehetnek minket. 

-Szívem az a helyzet én megbeszéltem, hogy Petinek bemutatlak, Ő se tud semmit szóval így készülj...-mondta halkan, de ha meg is hallotta valaki nem tudott gyanút fogni hisz ez bármi lehetett arra meg senki se gondol, hogy a titkolt mostohahúga vagyok.

-Rendben!-mondtam és mosolyt erőltettem magamra, gyorsan beértünk a suli ajtaján úgy, hogy nem támadt meg egy ribanc sem, ezt már sikeres napnak tudom így, hogy az első pár percet túléltem az iskolai időszakomból. 

Peti ott állt a lépcső mellett és meglepetten nézett az összekulcsolt kezünkre, nem tudta hova tenni azt, hogy mit keresek itt illetve azt se miértnem mondta el neki a legjobb barátja, hogy becsajozott. Kellemetlenül érzetem magam hisz tudtam most millió kérdés fog felém záporozni illetve az se tetszett, hogy Peti tetőtől talpig végigmért és nem zavarta, hogy mellettem ott van a barátja is. Persze ezt nem csak Ő tette meg hanem sok lány és fiú is miközben beértem az új iskolámba. 

-Ezt nem teljesen tudom hova tenni, nem úgy volt egy ideig nem akarsz senkit?-húzta el a száját Peti, úgy tűnt nem akar hinni a szemének, és higgyétek el én se akarok magamnak hinni abban, hogy képes voltam elvállalni egy hülyeséget ami talán életem legjobb illetve legrosszabb döntése is egyben.

-Hát figyelj, mostmár akarok!-nézett rám mosolyogva és belepuszilt a hajamba. 

-Szia én Lara vagyok!-nyújtottam felé a kezemet.

-Szia én pedig Peti, barátod legjobb barátja aki most nem érti a helyzetet!-motyogta miközben próbálta elemezni a dolgokat.

-Erik megmutatnád nekem a mosdót?-kértem tőle, valami nem hagyott nyugodni.

-Mindjárt jövünk!-mondta Erik és intett egyet Petinek, szegényt ott hagytuk gondolkozni azon, hogy most ez egy álom-e vagy nem.

-Kicsim mi a baj?-kérdezte aggódóan.

-Tanárok nem tudják, hogy amúgy mi mostohatesók vagyunk?-suttogtam miközben a mosdó felé haladtunk.

-Nyugodj meg nem, apa azt szerette volna téged hagyjanak békén és ne bassz rá miattam, ne hallgasd majd azt, hogy Erik mibe keveredett megint, mert az neked gáz lenne és ezt elakartuk kerülni! Anyukád is így látta jónak emiatt senki nem tud semmiről.- a szívemről egy kő esett le hisz, ha egy tanár is elszólja magát nekünk végünk van és ezt Ő is tudta nagyon jól. Tudtam nem lesz bulis az eleje, de még meg is nehezítettem magamnak.