Itt ülök a megbeszélt helyen. Hamarabb értem ide mint kellett volna, ezért Taehyung még nyilván nincs itt.
Alig bírok megmaradni a helyemen. Rettentően várom már. A lábaimmal egyfolytában dobolok a földön. Kicsit úgy érzem magam mint az első koncertem előtt, amikor nem tudtam, hogy mi vár rám.
Az ajtó nyitódott, amit a felette lévő kis csengő jelzett, s egy kék hajú fiú jött be rajta. Tökéletes arcát egy fehér maszk takarta, ami felett egy divatos fehér keretű szemüveg volt.
- Szia Taehyung! - üvöltöttem át az egész kávézón. Néhány ember felém nézett, de azokkal nem igazán foglalkoztam, mert most minden figyelmem Taehyung felé irányul.
A fiú hirtelen megugrott, de aztán észrevette hogy ki vagyok és mosolyogva indult meg az asztalunk felé.
- Szia! - ült le, velem szembe.
Levette magáról a kabátot, amit a székére akasztott maga mögé.
- Mit fogsz inni? - kérdezem meg, mikor már egy ideje a választékokkal szemezgettünk.
- Szerintem egy cappuccinot, te? - nézett fel az itallapból.
- Én is. Az a kedvencem.
Taehyung intett az egyik dolgozónak, aki rögtön az asztalunkhoz sietett, majd mikor elmondtuk neki a rendelésünket el is ment.
- Mesélj magadról. - hajoltam közelebb hozzá.
- Hát nem annyira izgalmas az életem, de oké.
Rengeteg dolgot megtudtunk egymásról. Taehyung elmesélte nekem, hogy nagyon szeret énekelni és hogy mindig énekes akart lenni egy bandában, csak sajnos ez nem jött össze neki. Azt is mondta hogy az öccse nagyon nagy rajongóm és hogy példaképe vagyok. Kedvenc színe a kék, de erre magamtól is rájöttem, hiszen gyönyörű kék haja van. Van egy kutyusa, Yeontan. Elmesélte hogy a testvérével ketten élnek, mert a szüleik elég korán meghaltak. Ezen a részen bekönnyeztem egy kicsit, hisz az ilyen témáknál mindig megfájdul a szívem.
Én is meséltem neki magamról. A fontosabb dolgokat elmondtam neki. Viszont vannak dolgok amiket jobb ha nem tud. Például a Yoongival való kis viszonyom.
-Fizetek, addig menj előre. - mondtam mikor már a kasszás resznél álltunk.
-Kint várlak. - mondta, majd kiment.
Gyorsan fizettem, aztán a fiú után szaladtam.
-Szeretnél menni valahova még? - kérdeztem a kék hajút.
-Most nincs kedvem, meg az öcsémnek ígértem hogy elkísérem orvoshoz.
-Akkor viszont haza viszlek, gondolom villamossal jöttél. - indultam meg az autóm felé.
-Igen, még nincs jogsim.
Beszálltunk mindketten az autóba, s útnak indultunk. Taehyung viszonylag közel lakik, szóval nem tudok sok időt tölteni még vele. Nem baj, úgyis lesz egy teljes hetünk közösen.
-Miért mentek az öcséddel orvoshoz? - szólaltam meg néhány percnyi hallgatás után.
-Tegnap elesett a színpadon és nagyon fáj a keze. - sóhajtott, s az ablak felé fordult.
-Jobbulást neki. - mosolyogtam a fiúra, aki viszonozta tettemet.
-Itt állj meg.
Csináltam amit kért és egy hatalmas fehér ház előtt leparkoltam. Itt laknának?
-Gyönyörű a házatok Taehyung. - csodálkoztam még mindig a nagy épületen.
-K-Köszi. - mosolyodott el, majd ő is a házra nézett.
Odasétáltam a fiú mellé és kezébe nyomtam egy lapot.
-Ezen rajta van minden amit a jövőhétről tudnod kell. - mondtam, mert láttam a fején, hogy nem érti miért került a kezébe az a lap.
-Áh, köszönöm.
-Ez csak természetes. - vontam vállat.
-Viszont Jungkook én megyek, mert nemsokára indulunk az orvoshoz. Köszönöm neked ezt a fantasztikus napot.
-Én köszönöm neked, Taehyung.
Közelebb léptem hozzá, s egy haveri ölelésbe vontam, amit viszonzott is.
-Szia! - engedtem el, hogy szemébe tudjak nézni.
-Szia Jungkook! - mondta, majd magamra hagyott.
Megráztam a fejem és bepattantam az autóba. Minden gondolatom Taehyungra irányult. Annyira tökéletes.
-+-+-+-+-
Heeey! Igencsak régen volt rész, amit sajnálok, de most itt van egy. Nem volt sok időm írni, szóval nézéttek el, hogy ilyen béna lett. Köszönöm ha elolvastad. 💖💖💖💖
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
