𝗜𝗡𝗦𝗧𝗔𝗚𝗥𝗔𝗠 | 𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸✓

𝟑𝟏

Jungkook szemszöge:

- kész vagy taetae?

- igen! - ekkor dörömbölést hallottam, majd a hang tulajdonosa néhány másodperc múlva meg is jelent a lépcső végében.

tátott szájjal néztem végig, ahogy a kék hajú fiú mellém sétál, majd cipőjét kezdi el lábaira húzni.

vékony alkatát egy fekete kockás ing és egy azonos színű tapadós nadrág fedte.

- remek, akkor induljunk, mert még egy csomó idő mire minden kész lesz - sóhajtottam, miután feléledtem a taehyung által okozott sokkból.

- oké, menjünk.

ezután az események felgyorsultak. néhány perc alatt a stadion előtt találtuk magunkat, ahol két biztonsági őr segítségével el is jutottunk az öltöző/smink részleghez. magyarán oda, ahol az elkövetkezendő másfél órát tölteni fogjuk.

- izgulsz? - simítottam combjára a fiúnak, aki körmét rágva ült a kanapén, ami ebben a helységben az egyetlen kényelmes ülőalkalmatosság.

- kicsit - bólogatott egy halvány mosollyal arcán.

- nem fognak bántani - kuncogtam.

- tudom - forgatta meg szemeit, de az a jellegzetes kocka alakú mosoly egy percre sem tűnt el arcáról.

- nyugi én majd fog... - nem tudtam befejezni, mert egy hangos ajtó csapódás hallatszott jobb oldalról, majd ezután három fiú lépett be a helységbe.

mind a három arcán fekete színű maszk volt, amiről pedig máris tudtam, hogy suga, namjoon illetve hobi áll előttem.

- JUNGKOOKIE! - futott oda hozzám hobi. - olyan rég láttalak - ölelgetett tovább.

- én is téged - koncogtam. - de mostmár engedj el - hámoztam le magamról karjait, ő pedig ezután leült mellém.

- sziasztok! - köszönt gyorsan  namjoon is.

- szia joon! - pacsiztam le a fiúval, majd a mellettem ülő kék hajú rá pillanatottam.

lefagyva nézte az érkező fiúkat. aranyos, hogy ekkora rajongó.

- szia tae! - foglalt helyet a lefagyott fiú mellett namjoon.

én pedig ekkor yoongira néztem, aki pedig engem vizslatott barna szemeivel. azóta a bizonyos nap óta nem beszéltem vele. nem keresett engem és én se őt, én pedig nem erőltetem. bár, ha őszinte akarok lenni, akkor nagyon hiányoznak a beszélgetéseink.

elkapta rólam tekintetét, majd helyet foglalt a fehér, puha szőnyegen.

- áucs - jön egy hang a bejárat felől, amihez néhány zacskó recsegése is társul. jól ismerem ezt a hangot.

pár másodperc néma csend, majd egy rózsaszín hajkorona jelent meg az ajtóban.

- sziasztok! - jött be a helyiségbe seokjin piroskás fejjel, kezében pedig rengeteg szatyorral.