Lucskos, sáros, csontig hatolóan hideg januári péntek volt. Igazi, hamisítatlan angliai időjárásnak megfelelően fagyos szél fújt és hol jobban, hol kevésbé, csepergett az eső is.
Ahogy lélekszakadva rohantam az edzésre, a nagyterem előtti lépcsőnél szembe találtam magam azzal az egy emberrel, akivel, noha sosem kellemes összefutni, de ha dolga van az embernek akkor különösen nem. Pláne, ha a neved Harry Potter. Éppen csak le tudtam fékezni, így szerencsémre nem ütköztem neki. Hórihorgas alakján vastag szövet kabát volt, aminek a gallérja fel volt hajtva, így azt a látszatot keltette mintha valóban egy nagyra nőt denevér lenne. Vagy egy alternatív Elvis. Nyaka köré hatalmas, puhának kinéző, fekete sál volt tekerve. Nyilvánvalóan belehalna, ha valaha is felvenne más szint, mint a fekete. A haja szerte szét állt, és kócos volt. Meg kell hagyni azért így kifejezetten jól néz ki, sokkal épületesebb látvány, mint amikor bájitalgőzben ázik egész nap. Es az orra pedig olyan piros volt, hogy Rudolfot is jószerivel munkanélkülivé tehetné. Talán szólnom kéne neki, hogy december elején ne nagyon maszkaljon kint, vagy kapni fog egy igen érdekes állás ajánlatot.
Amikor meglátott, szokásos, szobor szerű arcával, de kérdő tekintettel nézett le rám.
- Hova-hova Potter?
- Jó estét Uram. Edzésre. Késesben vagyok.
Próbáltam sürgetni finoman, hogy álljon mar el végre az utamból és mehessek. Tényleg késesben voltam, nem is kicsit. De Piton sose hazudtolja meg magát, nem is számítottam arra, hogy kötözködés és piszkálódás nélkül elenged.
- Potter, tudja maga milyen dátumot írunk?
- Január 13, Uram.
Jobbnak láttam válaszolni mintsem belemenni a játékba és kérdéssel felelni a kérdésre, mert akkor sosem szabadulok. Csak nyögje ki mit akar, hogy mehessek.
- Akkor valóban ilyen korlátolt értelmi képességű, vagy csak szuicid alkat lévén ennyire vágyja a halált?
Halvány lila dunsztom nem volt miről beszel. Ehhez az emberhez esküszöm néha egy értelmező kéziszótár kéne. Vagy egy szinkron tolmács. Aki lefordítja emberi nyelvre a magasztosan megfogalmazott barokk körmondatait, amit Dumbledore-on kívül senki sem ért. Látszódhatott az arcomon az értetlenség mert csak megforgatta a szemeit es morrantot egyet.
- Kabát, Potter. Vegyen fel kabátot.
Most komolyan ezért állított meg? Mert nincs rajtam kabát?
- Köszönöm, de eltudom dönteni mit vegyek fel, Uram.
Próbáltam a leg tisztelettudóbb lenni. Hátha meggyőzőm és még odaérek az edzésre nagyjából időben.
- Ezt nem úgy látom, abból kiindulva, hogy mindösszesen egy vékony pulóvert visel. Meg fog fázni.
- Lehet Uram. De azért az orr folyás még nem halálos.
Mosolyodtam el, amikor megértettem, hogy miért aggódik. Igazán rendes tőle, de mindent túl tud dramatizálni.
- Potter, hallott mar a tüdőgyulladásról?
Csattant fel éles hangon, felháborodottan.
- Igen, Uram. Köszönöm, hogy aggódik értem, de nincs most olyan hideg és kabátban nem tudok normálisan mozogni.
- Félreértett. Én nem magáért aggódom Potter, hanem magamért. Madam Poppy nincsen a hétvégén az iskola területén. Ha maga megfázik akkor nekem kell ápolni, és van jobb vasárnap esti programom is mint a maga getheléséhez asszisztálni.
Őszintén felnevettem. Ez annyira rá vall, mind a gondolkodásmód mind a megfogalmazás, hogy nem lehet nem nevetni. Valahogy az elmúlt évben igazán megtanultam értékelni a humorát. Mert hogy nagyon jó humora van, ha a fölényeséget és a szarkazmust meg tudja különböztetni az ember és nem tahóságnak könyveli el. De azt hiszem ez valamelyest ízlés kérdése is. Nekem pedig kifejezetten az ízlésem.
- Ne aggódjon Uram. Nem teszek keresztbe a vasárnapi randiának.
Csak úgy kicsúszott a számon, saját magamat is meglepve. ijedtemben és döbbenetemben a szám elé kaptam a kezemet és lélekben felkészültem egy kiadós fejmosásra, olyan igazi Pitonosra. Ám a reakciója viszont egyáltalán nem az volt, mint amire számítottam. Felmorrant és az ajaki egy leheletnyit felfele rándultak. Nos, ezt tulajdonkeppen nevetésnek is lehet értelmezni, pláne, ha ismeri az ember Perselus Piton természetét. Azt hiszem már az is győzelem, hogy nem üvöltötte le a hajam, az meg hihetetlen, hogy tulajdonképpen nevetett.
- Remélem is. De ha ezek után a hétvégén ott fog állni az ajtómban bájitalért esdekelve, akkor annak bizony meglesz az ára, figyelmeztetem.
Bólintottam egyet, és vártam, hogy félreálljon az utamból és végre elindulhassak ám ekkor valami olyan történt, ami egyszerűen... megmagyarázhatatlan.
Melyen belenézett a szemembe, felemelte a jobb kezét és a mutatóujja végét finoman rátette az orromra, majd gyengéden megnyomta, miközben egész halványan elmosolyodott.
- Nézd, ilyen hideg van.
Nos, én mindent éreztem csak hideget nem. Ahol az ujja megérintett a bőröm pár másodperc alatt annyira felforrósodott, hogy szinte égetett, és hirtelen hőhullám cikázott át a testemen, amitől meg is rázkódtam. Éreztem, hogy az arcomat teljesen elönti a pír, ami a mellkasomig kúszik, a pillangók a gyomromban pedig tornádósdit kezdtek játszani. Szinte fel sem fogtam az egészet, annyira hirtelen és szürreális volt. Csak egy apró érintés volt, én mégis úgy éreztem mintha az egész világ ki akarna fordulni magából. Szédülni kezdtem.
Amikor látta hogyan hatott rám az érintése, újra belenézett a szemembe, hümmögve elvigyorodott.
- Akkor vasárnap találkozunk.
És mielőtt bármit mondhattam vagy tehettem volna szélsebesen elviharzott. Én pedig ott álltam, földbegyökerezett lábakkal szinte megbénultan, remegve. Ha bárki látott volna teljesen biztos, hogy gyógyítót hiv. Az a 10 másodperc akkora hatással volt rám, amitől megrémültem. Megrémültem mert fogalmam sem volt, hogy miért csinálta, és megrémültem mert jól tudtam miért reagáltam rá ilyen intenzíven. Legalább 10 perc kellett, hogy valamelyest lenyugodjak és el tudjak indulni. Egész edzésen az a pillanat járt a fejemben, annyira elterelte minden gondolatomat, hogy képtelen voltam értelmesen játszani, a felénél fel is adtam az egészet és kiálltam inkább. A teljes hétvégét azzal töltöttem, hogy ezen rágódtam, és próbáltam megfejteni a tette mögötti indíttatást. Hiszen tudtam, hogy miért kavart fel annyira, hogyne tudtam volna. Évékig tartott mire felismertem, hogy mennyire vonzódom hozza, ám miután rájöttem, képtelen voltam másra gondolni. Szépen lassan elfogadtam, hogy igen, határozottan kívánom, bármennyire furcsa és nehéz természetű ember. Talán pont ezért, mert különleges karizmával rendelkezik, aminek képtelenség ellenállni. Mindenkire hatással van, aki csak kapcsolatba kerül vele, a rejtélyesség és megközelíthetetlenség pedig tagadhatatlanul izgató, nem véletlenül az ő magánéletéről és sexuális beállítottságáról pletykálnak a legtöbbet a diákok. Meg mernék rá esküdni, hogy legalább a fél Roxfort suttogta már a nevét kéjesen egy magányos éjszakán a takarója alatt. Hónapokig tartott mire valamelyest kizártam a gondolataimból, keményen próbálkozva, hogy ne verjen hevesebben a szívem minden egyes alkalommal amikor meglátom. Lehetőségeimhez mérten próbáltam kerülni is. Hónapokig tartott mire elfogattam, hogy Perselus Piton mindig csak egy platói vágyam lesz, valaki, aki elérhetetlen, aki barmennyire is akarom, sose lesz opció. Hiszen utál engem. Most mégis minden eddig gondosan felepitett falam ripityára tört mintha kártyavár lett volna csak. Egyetlen apró tett elég volt hozzá, hogy mindent felforgasson bennem újra. Szinte sírhatnékom volt a rátörő érzelmektől. Őszintén fogalmam sem volt, hogy ez az egész ennyire komoly részemről...
Lehet, hogy nem jelent semmit. Csak a szokásosnál sokkal jobb kedve volt. De egy kis hang azt súgta a fejemben, hogy ennek igen is jelentése van. Perselus Piton ritkán csinál bármit is anélkül, hogy ne lenne valami határozott célja vele. Nem az a fajta ember, aki az aktuális hangulatának engedve cselekszik. Hiszen megérintett, méghozzá nagyon bizalmasan, és letegezett. Még soha egyetlen egyszer sem tegezett, még a kollegáit sem tegezi. Egyedül talán Dumbledore Professzort. Határozottan érzem, hogy ezzel valamit jelezni akart. Nagyon remélem, hogy tényleg így van és nem lovalom magam hiú ábrándokba és reményekbe, mégis képtelen vagyok nem belekapaszkodni ebbe a szalmaszálba.Extra tartalmakért kövessetek bátran instagrammon:
YOU ARE READING
Apró dolgok [16+] - BEFEJEZETT
FanfictionNéha egyetlen apró dolog elegendő ahhoz, hogy megrendítsen egy hitet. Vagy épp felépítsen egyet. Egyetlen érintés is megváltoztathat sorsokat. Egyetlen érintés is elég, hogy leromboljon falakat és felhozzon a melyből eltemetett gondolatokat.