Apró dolgok [16+] - BEFEJEZETT

Randi vagy nem randi?

Most vasárnap este fél kilenc van, én pedig itt téblábolok fél órája az ajtaja előtt.
Semmi bajom, pedig egész hétvégén azon igyekeztem, hogy valahogyan sikerüljön megfázni, de semmi nem használt, a bájitalt pedig azonnal kiszúrná és abból az életben nem magyarázom ki magam. Mégis képtelen voltam megállni, hogy lejöjjek, ám bekopogni már nincsen bátorságom. Azért a Griffendéles létnek is megvannak a hatarai, lehet hogy bátrak vagyunk de nem esztelenek. Márpedig Perselus Pitont a szabad hétvégéjén zargatni a lehető leg esztelenebb dolog. De ha már eljöttem idáig legalább meg kéne próbáljam. Maximum lesz egy gyors utam a Szent Mungoba... de nem fogom úgy érezni, hogy kihagytam egy vissza nem térő lehetőséget. Talán, ha eljátszanám, hogy rosszul vagyok több esélyem lenne itt maradni egy kicsit. Nagy levegőt vettem és megpróbáltam minél sápadtabb kepét vágni. Ám ekkor hirtelen kivágódott az ajtó és egy meglehetősen dühös Perselus Piton ált mögötte.
- Potter, meddig akarja még koptatni a lábtörlőm. Kopogásról nem hallott?
Nos azt hiszem nem kell eljátszanom, hogy rosszul vagyok, ugyanis amint megláttam olyan fehér lettem, mint a frissen meszelt fal.
Egy fehér ing volt rajta, aminek az ujjai fel voltak tűrve a könyökéig, és az első négy gombja nem volt begombolva minek köszönhetően kilátszódott a mellkasának egy része. Mindez kiegészítve egy igazan testhez simuló fekete öltönynadrággal. A látványtól pedig elszorult a torkom. Istenem, annyira szexi.
Végig futtatta rajtam a tekintetét, majd szélesebbre tárta az ajtót.
- Mivan Potter, elvitte a cica a nyelvét? Be akar jönni, vagy csak az egyhelyben topogás az új hobbija és éppen az én ajtóm előtt kívánja gyakorolni?
Szó nélkül beleptem mellette a helységbe. Nem bíztam a saját hangom működőképeségében. A szoba kellemes meleg hangulatot árasztott, ami nagyban köszönhető volt a hatalmas kandallónak és az ébenfából készült bútoroknak. Ekkor megakadt a szemem a dohányzó asztalon levő borosüvegen a mellé helyezett két borospoháron és a gondosan előkészített ínycsiklandozó sajttálon. Basszameg. Mivan ha tényleg belegyalogoltam valamibe? Ha valóban randevúja van... ha ezért volt olyan jókedvű a minap, én szerencsétlen idióta pedig pont beletenyereltem azzal a beszólással és ezért nem kiabált velem. Lehet épp a partnerét várja. Szent Merlin! Én azt nem élem túl, nem akarom látni bárkivel is van éppen. A lehető legnagyobban akartam elmenekülni, de ezzel csak azt értem el, hogy felkenődtem álmaim férfiának mellkasára. Istenekre, elképesztően jó illata van. Bergamot és zsálya. Bódító.
- Mi az Potter, mitől rémült így meg?
- Én öm.. én, khm... nem akarok zavarni Uram.
Nyekeregtem megszeppenten, lehajtott fejjel, közben a kiutat kerestem a tekintetemmel. Túl közel állt nem lesz ez igy jó... nem merem megkockáztatni, hogy ránézzek. Csak szabaduljak mar ebből a kínos szituációból. Minek is jöttem le ide, Édes Merlin tudtam, hogy rossz ötlet.
- Valamiért csak idejött, és állt fel árat odakint?
- Nem fontos Uram... tényleg, rendben vagyok.
- Pedig nem úgy néz ki mint aki jól érzi magát.
Ekkor már muszáj volt a szemebe néznem. Ahogy felemeltem a fejem, a bal keze elkapta a csuklómat és óvatosan rászorított. Próbáltam visszafogni a gyors lélegzésemet, és lecsillapítani gőzmozdonyként zakatoló szívemet, hogy ne nézzen teljesen idiótának és nem utolsó sorban ne kezdjek el hiperventillálni. Istenem, csak hagyjon elmenni, könyörgöm csak had menjek. De esélyem sem volt. A következő pillanatban a jobbja az arcomra siklott, a hüvelykujja a számnál volt. Remegni kezdtem. El fogok ájulni, nem fogom túlélni...
- Maga tűz forró Potter, remeg, és legalább százötvenes a pulzusa. Nem hinnem, hogy jól lenne.
- Én.. én... én...
Én mindjárt elbőgőm magam, komolyan. A szervezetem nem volt felkészülve ekkora mértékű stresszre.
- Lehet ágyba kéne dugnom magát, az lenne a legjobb.
Uramisten, nem mondhat ilyeneket. Ez nem fair. Élesen beszívtam a levegőt és minden erőmmel azon voltam, hogy megakadályozzam, hogy megjobban remegni kezdjenek a lábaim miközben próbáltam elhessegetni az agyamban felvillanó érzékibbnél érzékibb képeket. El kell indulnom, igen, ki kell innen jutnom. Határozottan hátralépettem egyet, aminek az lett az eredménye, hogy átzuhantam a hatalmas bőrkanapé karfajan, amit nyilván nem vettem észre, és elterültem rajta.
Piton felnevetett. Öblösen, mélyen, és határozottan jókedvűen. Én pedig, minden értelemben megmerevedtem a hang hallatán.
- Latom egyetért. Helyes.
Olyan gyorsan mozgott, mint egy párduc. Mire észbekaptam, és felfogtam mi történik már felettem volt a hatalmas bőrkanapén, a lábait a csípőm két oldalan nyugtatta úgy, hogy az ágyékunk egy szintben legyen, az egyik kezét megtámasztotta a fejem mellett a másikkal pedig a hajamba túrva hátra feszítette a fejemet. Közelről belenézett a szemembe majd a szája a nyakamra tapadt. Felsikítottam örömömben, mire egy halk morranással közelebb nyomult, a mellkasa az enyémnek feszült és csípőjét leengedve leszorította az ágyékát. Istenem, fel volt izgulva, de nem is kicsit, még a nadrágján keresztül is éreztem a szerszáma lüktetését. Itt szűnt meg az agyam működni, és egész testemmel megpróbáltam még közelebb férkőzni hozzá, miközben hangosan nyögdécseltem, ahogy a nyakamat ostromolta. Amikor elégedett volt a végeredménnyel, felemelte a fejet és újra belenézett a szemembe.
- Igazan élvezetes pár hónap volt. De nekem is vannak határaim.
- Tessék?
Kérdeztem tőle rekedten, mert ismételten nem értettem miről beszel.
- Láttam és éreztem mindent Potter, nem vagyok vak. Biztos akartam lenni benne, hogy az a vad szikra a szemedben amikor rám nézel nem valami mulandó hóbort. Azért nem engedtem hamarabb a kísértésnek. De most már úgy ítélem meg, pont eleget vártam.
Megkönnyebbülésemben és örömömben hangosan felzokogtam, majd mindenfajta hezitálás nélkül megcsókoltam. Azonnal vissza csókolt és egyben át is vette az irányítást, mert persze ki más irányíthatna csak is Ő, miközben felült és az ölébe húzott, kezei a fenekmbe markoltak amit egy elégedett sóhajjal jutalmaztam. Csak akkor váltak szét ajkaink amikor már súlyos oxigénhiánnyal küzdöttünk.
- Remélem kedveled a jó borokat.
- Az lesz a desszert?
Vigyorogtam, miközben becsúsztattam a kezemet az inge alá és gyengéden hintázni kezdtem az ölében. Teljesen elkábultam a csókjától és alig bírtam visszafogni magam. Hónapok óta csak erről fantáziálok és most valósággá válik. Minél hamarabb az övé akarok lenni. Szörnyen kívánom.
- Nos előételnek szántam, de ha desszert lesz belőle az sem tragédia. Netán lenne ötleted a többi fogásra?
- Mondjuk. 

Extra tartalmakért kövessetek bátran instagrammon: