Ötlet-Elő - Miraculous one shotok

Valentin nap

A szőke srác még a fésülködéssel sem foglakozott, mikor reggel kiugrott ágyából. Ugyan minek is tette volna, hisz amint elhangzanak a varázsszavak, kwamija úgyis a megszokott külsőt adja majd neki. Izgatottan szaladgált fel, s alá hatalmas szobájában, hogy mindent gyorsan előkészítsen aznapi szökéséhez. Tudta jól, hogy ugyan épp hétvége volt, apja ma asszisztensével üzleti úton tartózkodott, így csak testőrét kellett átvernie egyik felvett és véglegesített zongora leckéjének lejátszásával. Így miután a folyosón sebtében megmutatkozott őrének, miszerint az éjjelt túlélte és házon belül tartózkodik, majd a konyhából felnyalábolt egy energiaszeletet reggeli gyanánt, rohant is, hogy kulcsra zárja ajtaját. Eközben hű társa már a harmadik adag sajtját fogyasztotta mély hümmögések közepette. 
Ahogy pedig Plagg apró pocakja egyre látványosabban dudorodott, úgy növekedett a tinédzserben lévő boldog, ám felettébb gyomorszorító izgalom is. 

Ma megteszi! Igen, ma lesz az a nap, hogy ha eddig szerelme nem is viszonozta érzelmeit, most elvarázsolja őt! A legfinomabb díszdobozos, limitált szériás, méregdrága belga csoki, amit csak a neten vásárolhatott, a már megrendelt, előre kifizetett óriási virágcsokor, valamint szintén ezen állapotban várakozó, pontban 8:00-ra kért istenien illatozó forró csoki, amit a városban csak kapni lehetett. Igen, ezekkel nyert ügye lesz! Visszaveszi a vicceskedő figurát, és inkább szimpla énjét próbálja majd adni a lánynak, ha már hős mivoltjával eddig kudarcot vallott. Nem érdekelte a sok rajongó, de még a japán lány sem, aki nyíltan nyomult rá. Neki csakis a drága Katicára volt szüksége.

Már induláskor látta eszköze térképén a felvillanó vörös pöttyöcskét, ami nem jelenthetett mást, mint, hogy szerelme is átváltozott. Úgy érezte, ettől nem is lehetne szerencsésebb. Miután felvette munícióját, a legnagyobb elszántsággal telve indult meg a még mindig ugyanarra a helyre mutató pont felé. Azonban mikor a hősnő mögött pár lépéssel landolt, a legnagyobb pofára esésre kárhoztatott. Az arcát eddig totálisan uraló vigyor úgy fagyott mimikájába, majd olvadt le róla, mint a mamutok, kiket elért a jégkorszak, ez után pedig a felmelegedés szele. 
Egyetlen Bogárkája ugyanis épp neki háttal ülve itatta az egereket. Nem bömbölt, nem csapkodott, sem semmi ilyesmi, csupán szolidan hüppögve adta a világ tudtára, hogy nem a legjobb passzban tartózkodik éppen. Ezért a közeli kémény mellett a lehető leghalkabban rejtette hát el a csokrot, a bordó díszdobozról pedig leszedte a "Lennél a Valentinom?" fecnit, ami egy selymesen csillogó, vastag bilétán díszelgett, hogy a széles szatén szalag mellett megkoronázza az exkluzív édességet rejtő box csomagolását. 

- Boldogság hormont? - nyújtotta szerelme elé a már felnyitott dobozkát, valamint a lezárt tetővel ellátott, vastag papírpoharat. 

- Macska? - lepődött meg a lány, mire azonnal törölgetni kezdte könnyeit. 

- Ki más, Bogárkám? - tette fel szomorkásan mosolyogva költői kérdését a fiú - Vegyél - kínálta ismét a kis rózsafej formájú édességcsodákat.

- De nem valaki másnak szántad? - tétovázott ujjaival a csoki fölött a pöttyös ruhás.

- Hidd el, nálad van a legjobb helyen - válaszolt az érintett, majd miután álmai lánya már elkezdte majszolni a valójában is neki szánt bonbont, és megfogott egyet annak folyékony változatából, imádottja mellé telepedett. 

- Elárulod? - kérdezte óvatosan a macska jelmezes, de válasz gyanánt csak egy mély sóhajtást kapott. Ugyan miért is számított volna őszinte, mindent eláruló monológra, hisz egyetlenje eddig is folyamatosan azt hangoztatta, hogy nem tudhatnak meg semmit egymás magánéletéről. Szíve szinte összeszorult mellkasában, még öltözetének hetyke cicafüle is kissé lekonyulni látszott, ahogy szerelmét utánozva, a tetőről eléjük táruló panorámába merült.