The interesting finding of Huston

6 1 0
                                    

   |Huston, Amerika  1969.július.20.|     
     19:35:12 (UTC)
James mi a helyzetük?
Ismeretlen Uram!
Azonnal kezdje meg a jel bemérését!

   |19:38:25 (UTC)|
Az...az nem lehet!!!
Mi a probléma Fierce?!
A...az űrkomp jele....kettő van Uram!
De hát csak egy jeladó van az űrkompon! Mérje be újra!
Uram, azt hiszem nem érti! Nem a jelből van kettő...az űrkompból!!
De, hiszen az lehetetlen! Csak egy űrkomp indult el amerikai légtérből, és amíg oda nem értek csak egy jelet észleltünk!!!
Uram, talán a Szovjetek műve a másik komp?
Hue! Hívja az elnököt! Beszédem van vele.

   |Fér ház, Washington DC.|
     19:57:36 (UTC)
Elnök úr! Telefon!
Adja kérem! Haló! Itt Reagen!
Jó napot elnök úr! A NASA igazgatója vagyok, ............... ! Történt egy kis baj! Az egyik emberem, Fierce, elkezdett kutatni és mágtalálta a másik űrkomp jelét! Elnök úr, valamit tennünk kell!!
Nyugodjon le! Azt hiszem nincs más választásunk, minthogy beavassuk.

Még aznap átszállították Jamest az Amerikai Légierő Nevadai Kutató és Teszt Bázisára, vagy, ahogy mai nevén ismerjük, az 51-es körzetbe. Fierce fejében egy csomó gondolat suhant keresztül ez idő alatt:
Vajon túlélem? Miért pont én, James Fierce? Mi rosszat tettem? Rájöttem valamire amire nem kellett volna?
Időközben megérkeztek a Légitámaszpontra. James-t elvezették egy kis házikóhoz, amiről kiderült, hogy egy lift egy földalatti létesítményhez. Beszálltak. James számolt:
Ha most lefelé megyünk és ez egy lift akkor a sebessége minimum 3, maximum 9 m/s. Kiszálltak 65 másodperc. Az azt jelenti, minimum 195, maximum 595 méter mélyen vagyunk.
Körülnézett.
Csak a lifttel lehet kijutni, de azt csak belépőkártyával lehet kinyitni. Ami azt jelenti, hogy ki kéne ütnöm egy 5'9" magas, teljes fegyverzetben lévő tengerész gyalogost. Nem túl jók az esélyeim! Fenébe...Csak a családomat láthatnám még utoljára...- James szemébe könycsepp ült.- Biztos meghalok!
Időközben egy hatalmas ajtóhoz értek.
Első ránésre ólom volt. De amint kinyílt, James rájött, hogy az ajtó több fém rétegzése,melyek kölönféle védelmi tulajdonságokkal rendelkeznek. Az ólom véd a sugárzástól. Az acél szerkezeti stabilitást ad az ajtónak. A wolfram véd a hőtől, miv olvadáspontja 3500 °C. Ezek tudatában James halálra rémült. Vajon mit akarnak az ajtón belül tartani? Vagy nem akarják, hogy bárki vagy bármi megtalálja azt, ami benn van? A kérdéseknek várniuk kellett, ugyanis James elájult, amint az ajtón belépett.
Kis idő múlva, egy tengerészgyalogos és egy szanitéc társaságában ébredt.
Valami nincs rendben. Nem tudok beszélni és szédülök. Ez így nem jó! Remélem nem kínoznak meg. Inkább meghalok!!
A szanitéc odalépett.
Hé, Te! Felébredtél? Na végre. Azt hittem az  egész napomat  itt fogom elcseszni! De így, hogy ébren vagy, azt hiszem kezhetjük.
A katonaorvos fogta és kezeire gumikesztyűt húzott...James remegett.
Tátsd ki a szád! Rendben. Most kérem hajoljon előre és fogja meg a bokáját. Egy kis nyomást fog érezni.
James szeme könnybe lábadt. Majd fogait csikorgatva, bokáit szorítva várta a vizsgálat végét.
Renben van. Kérem öltözzön fel és álljon a gép mögé.
James, jobb híján engedelmeskedett és a szobában lévő gép mögé állt. A két katona kiment. Hamarosan, a gép zúgni kezdett és James, végre mindent megértett. A két jelet, a fura rádióüzenetet, Neil hirtelen hallgatását.
Eközben a holdséta érdekes fordulatot vett. Neil ugyanis beszállt az űrkompba és amit látott, azt nem hitte el. Még két hulla volt a kompban.

To be continued...

A Holdra SzállásWhere stories live. Discover now