°ｕｎｓｔｅａｄｙ°

• t w o •

"Az ágyamban feküdve értetlenül néztem a plafont, és nem tudtam mire vélni az előbbi esetet. Fél év alatt egy valamit megtanultam. Noahn nem lehet kiigazodni."

                         •ｔｗｏ•

Reggel fáradtan keltem, nem igazán tudtam aludni, szóval ásítozva mentem le a lépcsőn, és nekiláttam elkészíteni a reggelit. Rántotta. Ezt mindenki szerette.

A rádiót bekapcsolva lágyan ringattam a csípőmet, és dudorászva készítettem elő a hozzávalókat.
-Szerintem ezt hanyagold, nagyon nem áll jól.-szólalt meg mögöttem valaki, mire ijedten kiejtettem a kést a kezemből, és hátrafordultam. Noah nézett rám álmos tekintettel.
-Ne mondd meg mit csináljak.-fontam keresztbe a karjaimat a mellkasom előtt mérgesen. Noah tekintete lejjebb vándorolt.
-Nem tanultad még meg hogy ezt a mozdulatot hanyagold cica?-nézett ismét a szemeimbe, nekem pedig kedvem lett volna felképelni.
Szó nélkül megfordultam, és folytattam az előbbi tevékenységemet.
Noah mellém állva elvette a bögréjét, és egy kannához lépve, öntött magának a forró kávéból, majd a pultnak támaszkodva csendben figyelte hogy mit csinálok.
Megterítettem, és mindenkinek szedtem egy nagy adag reggelit.

Időközben a többiek is megjelentek az étkezőben, és fáradt tekintettel pillantgattak egymásra.
-Amelia akkor ma te mész a kicsikért az oviba?-kérdezte anya.
-Nem jó. A csajokkal együtt akartunk ebédelni.-húztam el a számat, mert ez természetesen kiment a fejemből.-De lemondhatom.
-Majd én elmegyek értük.-szólalt meg hirtelen egy hang előttem.
-Biztos vagy benne Noah? Nincs ma edzésed?-kérdezte Margaret.
-Nincs. Elmegyek értük.-mondta halkan, az ikrek pedig ujjongva fogadták a hírt, miszerint a báttyuk végre foglalkozik velük.

                               •••

Reggeli után mindenki elment készülődni. Én egy testhez simuló farmert vettem fel egy egyszerű fehér pólóval.
Felkaptam a táskám, és leindultam a lépcsőn.
-Mikor jössz haza?-kérdezte anyám az ajtó előtt.
-Ebéd után.-feleltem.
-Nem akarsz valami programot szervezni magadnak? Mindannyian későn érünk haza, és Noahval kéne egyedül lenned addig.-nézett rám aggódva. Tisztában volt azzal, hogy Noah mekkora tuskó tud lenni néha.

Mindig.

-Nem szükséges. Kibírom. Ő valószínüleg a szobájában lesz, én pedig takarítok, és a kicsikkel foglalkozok.-vázoltam fel a tervem.
-Rendben. Ha valami van, hívj.-nyomott egy puszit a fejemre, én pedig bólintva kimentem az ajtón, majd megtorpantam.
Noah állt a kapuban, fején egy sisakkal, és engem nézett.
-Már azt hittem sose jössz ki.-mondta viccelődve.
-Kizárt hogy veled menjek suliba.-jelentettem ki, mire Noah állkapcsa megfeszült, de tartotta a szemkontaktust.
-Akkor menj. Nagy valószínűséggel elkésel.-nézett az órájára.
-Nem érdekel. Akkor sem megyek veled.-vontam meg a vállam, majd kiléptem a kapun, és elindultam az úton.
Nem sokkal később motorzúgás hangja csapta meg a fülem, majd Noah jelent meg a motorján mellettem.
-Szállj már fel. Elviszlek.-mondta.
-Szerintem ezt hanyagold, nagyon nem áll jól.-ismételtem meg Noah reggeli mondatát, mire lefagyva meredt rám.
-Emiatt vagy megsértődve?-nézett rám lenézően.
-Nem vagyok megsértődve.-tagadtam.
Noah megforgatta a szemét, majd leállította a motort, és lepattanva róla, felém indult. Ösztönösen hátrálni kezdtem, amit ő mosolyogva figyelt.
Rámadta a sisakot, visszaült a járműre, majd rámnézett.
Tehetetlenül álltam, majd egy nagyot sóhajtva felszálltam mögé, és bénázva megfogtam az ülés szélét.
Noah végignézte ahogy ujjaim görcsösen megszorítják az anyagot, majd rám nézett.
-Ha nem akarsz meghalni, akkor kapaszkodj belém.-mondta nyugodtan, majd mikor látta hogy nem mozdulok, megforgatta a szemét és a két kezem megfogva, odavezette a hasára. Átkulcsoltam derekát, és végre elindultunk.

                              •••

-De ez pofátlanság!-csapott az asztalra hirtelen Mia.
-Szerinted nem tudom?-fújtattam, miközben a levesemet kavargattam.
-Nem hagyhatod neki. Teljesen kihasznál.-nézett rám komolyan.
-Tudom..én nem..
-Miről maradtam le?-lépett hozzánk Lily, majd felettem megállva megfogta a kanalamat.
-Vigyázz csípős.-figyelmeztettem, Lily pedig csak megvonta a vállát, majd leült az üres székre.
-Miről maradtál le? Noah teljesen kihasználja Ameliát, ő pedig ezt hagyja!-akadt ki Mia a mai nap kb harmadszor.
-De én nen hagyom...-kezdtem bele, de Mia félbeszakított.
-Dehogynem hagyod. Figyelj. Kitakarítod a szobáját, ő lecsesz, erre még te mentegetőzöl?? Takarítónak jelentkeztél hozzájuk, az lenne a kicseszett feladatod hogy rendben tartsd a házukat!-kiabálta.
-Én ezt értem, és tudom is, de hányszor mondjam még el, hogy már sokkal több nekem ez a munka mint amennyi fél éve volt?-kérdeztem.
-Mitől lenne több? Az a seggarc napról napra bunkóbb veled.-képedt el Mia.
-Tudom. De Noaht most hagyjuk. Ott vannak a kicsik. A szülők. Jason. Nekem ők fontosak.-tártam szét a karomat.
-Elhiszem. Elhisszük. De változtatnod kell dolgokon. Ha kell beszélek én Noahval.-mondta harciasan Mia.
-Annyira sem ismered mint én, kizárt hogy hallgatna rád.-nevettem el magam.
-Figyeljetek szerintetek csípős levest, vagy édeset válasszak?-szólalt meg hirtelen Lily.

Unottan néztünk rá.

-Mondd, te hol voltál az elmúlt percekben?-érdeklődtem finoman.
-Szerintem a fejében pontozta a kajákat hogy utána tudjon választani.-dünnyögte unottan Mia.
-Igen, bevallom, nem figyeltem. Mert már unom. Mostanában akárhányszor találkozunk mindig csak Noahról van szó. Már unalmas.-vallotta be Lily.
-Azért beszélünk mindig róla, mert egyszerűen még mindig nem sikerült kiigazodnunk rajta. Egyszer kedves, egyszer nem!-fújtatott Mia, majd az ajtó felé kapta a fejét, és lemondóan sóhajtott.

Noah lépett be az étterembe, két oldalán a kicsikkel.
Igyekeztem elsüllyedni az ülésemben, de persze ez nem jött össze, Noah pedig észrevett minket, szóval mire kettőt pislogtam, ő már ott is állt mellettünk.
-Sziasztok.-mosolygott ránk. Mind a hárman értetlenül pislogtunk rá.
-Erről beszéltem.-bizonygatta az igazát Mia.
-Miről?-érdeklődött Noah.
-Semmiről.-legyintettem, majd egy "fogd be, különben leütlek" nézéssel áldottam meg Miát, aki a száját elhúzva lejjebb csúszott a székén.

Noah gyanakodva figyelt minket, végül becsúszott a boxba mellém, a kicsiket pedig az ölünkbe vettük.
-Hánynom kell tőletek. Undorítóan tökéletes családként néztek ki.-jelentette ki unottan Lily.
-Nem vagyunk egy család.-mondtam halkan, leginkább magamnak, de szerencsétlenségemre mindenki felémkapta a fejét.
Noah összevont szemöldökkel figyelt, Mia pedig diadalittas mosollyal figyelt minket.
-Szerintem ideje indulnunk. Amelia neked úgyis takarítanod kell.-mondta hirtelen.
-Most jöttünk Noah.-értetlenkedett Ava.
-De eszembe jutott valami. Menjünk.-erősködött, én pedig furán figyeltem őt, végül megvontam a vállamat.
-Holnap találkozunk csajok. Este még beszélünk.-álltam fel.
-Azt...-kezdte Lily de félbeszakítottam.
-Megeheted.-nevettem el magamat  Lily pedig elégedetten magához húzta a maradék levesemet.

Összeszedtük a cuccunkat, majd kiléptünk az étteremből. A szél fújt, én pedig a hajamat igazgatva pillantottam Noahra, aki éppen velem egy időben nézett rám.
-Neked mégis mi bajod van?-érdeklődött halkan, de éreztem hogy ideges.
-Nekem? Mi lenne? Semmi.-vontam meg a vállamat.
-Semmi? Semmi??? Miért kell beszólogatnod?-kérdezte megemelve a hangját.
-Én nem szólogattam be!-képedtem el.
-Dehogynem. Próbalok kedves lenni, erre te kijelented hogy nem vagyunk egy család..vagy mi.-hadonászott idegesen.
-Miért, azok vagyunk? Noah szerinted tényleg egy család vagyunk? Hogy lehetnénk azok amikor már attól kiakadsz ha helyetted kitakarítok a szobádban?!-csattantam fel.
-Mert az az én szobám!-mondta zavartan.
-Tudom. Én pedig a takarító vagyok, akit azért fizetnek, hogy rendben tartson mindent.-mondtam mélyen a szemébe nézve. Állta a tekintetemet, de nem reagált semmit.
-Rendben. Ne haragudj.-sóhajtotta, majd megölelt.
Olyan hirtelen ért ez a gesztus, hogy pár pillanatig lefagyva álltam, utána azonban észbekaptam, és ellöktem magamtól Noaht.
-Mit csinálsz?-képedtem el.
-Én...semmit. Bocsánat. Hazavinnéd a kicsiket? Én motorral megyek.-dadogott zavartan.
-Nincs is itt a motorod.-néztem rá furcsán.
-A sulinál van. Az nincs messze innen. Amúgy is...csak menj.-magyarázkodott, majd hátat fordítva nekem, zsebre dugott kézzel elindult az utcán.

AranygaluskaXD kérésére❤