Piszkos szerelem

Bevezető

Azt hiszem 2012 nyara lehetett, mikor elvesztettem... na nyugi van emberek, nem a szüzességemet. Sokkal inkább az eszemet. Mióta betöltöttem a 8-at, a szerelemről álmodozok és hiszem, hogy létezik az igazi. Nagyon sokszor megfordult már bennem a gondolat, hogy "mi van, ha nem találom meg? Vagy ő nem talál meg engem? Vagy rossz embereket találunk meg egymás helyett?". Na oké tudom, ezt sok 8 évesről nehéz elképzelni, hogy ilyeneken agyal nap mint nap, de én azok közé tartoztam, akik ténylegesen ezt tették. Nem tudom pontosan mikor is "világosodtam meg" ebben a témában, de azt tudom, hogy azóta az eszem nincs a helyén. Sajnos ez egy ördögi kör. Bármit is tennék, nem tudnám azt mondani, hogy leszarom a fiúkat. Értékesnek tartom őket, akik ugyanolyan szeretetre vágynak, mint mi. És ahogy minden témában, ebben is vannak KIVÉTELek... sajnos a való igazság az, hogy a fiúk többsége (igen, sajnos kevesebb köztük az úriember) kurvára leszarja, hogy egyszer majd feleség kell maguk mellé, akivel rendes nemi életet tudnak élni, főz, mos rájuk és szül nekik hálátlan, de annál cukibb kölköket. Nos igen, a legtöbbjüket ez egy kicsit sem foglalkoztatja... És, hogy mit tudunk mi csajok ezzel kezdeni?! Jó vicc, ha elhitted, hogy mi váltjuk meg a világot, ugyanis nem. Rohadtul nem tudunk az elbaszott, éretlen, csak a szexre hajtó fiúkkal mit kezdeni. Majd kinövik. Ez van.
Bella Selie vagyok, 16 éves, és úgy érzem, azért születtem meg, hogy megfejtsem ezt a fura fajt, a fiúkat. Hogy miért vállalkozom erre a feladatra? Lapozzunk vissza egy kicsit.